Már 222010
 

A mostohaanyák is úgy jártak, mint a hétfejű sárkány. Irodalmi és filmes karrierjük látványos, reputációjuk híresen rossz. Megkeseredett férfiak és bosszúálló mostohagyerekek intézményesítették kedvezőtlen véleményüket vagy már 2500 éve is csak az volt hír, ha a postás harapta meg a kutyát? Kiket okoljanak mindezért a mostohák? Saját magukat vagy a megkeseredett görög drámaírókat, az ókori Róma történetíróit, a nagy mesélő Grimméket vagy a legendakeltő Disney-t?

A nőellenes ókori görög drámaírók munkálkodása. Nem elég, hogy az ókori Görögország jogokat elsősorban a férfiaknak juttatott, de a drámaaírók felelősek azért, hogy a mostohagyermekek szenvedéseiről legalább huszonegy mítosz keletkezett. A mostohaanyák szerencséjére csak Euripidész három műve maradt fenn, bár ez  is meglehetősen lesújtó véleményt ad a mostohaanyákról. E szerint a mostohaanyák gonoszok és önzőek, sikertelenek és nincs önkontroljuk. Mozgatórugójuk az örökség miatti féltékenység. Célpontjuk a mostohafiú és a gyilkosságtól, hazugságtól sem riadnak meg, hogy céljukat elérjék.

“Egy kígyó is jobb, mint egy mostohaanya” (Euripidész i.e.480-406)

Pheadra - Alexander Cabanel

Patricia A. Watson kutatásai szerint az i.e. V. századi Athénban  23 férfiból, akik vagy feleségük halála után vagy válásukat követően újraházasodtak, tizenkilencnek voltak mindkét házasságból gyermekei. Az utódok általában a több joggal bíró apához kerültek, így az új feleségnek aktív szerepet kellett vállalnia az apa előző házassából származó gyerekeinek nevelésében. Az új feleség egyben mostohaanyává is vált. Így a mostohaanyaság nem csak a mitológiában, de  a valóságban is mindennapos jelenség lett. Nem csoda, ha Sophoklész, Aiskhylos és Euripidész drámáiban is megjelent a házasság, a válás és a mozaikcsaládok, mostohagyermekek, mostohaanyák sorsa. Mivel akkor nem fiktív drámákat írtak, hanem a múltban megtörtént eseményeket örökítettek meg egyéniségük, tapasztalatuk tükrében így gondolhatjuk, hogy a mítoszokat nem teremtették, csak rögzítették.  Bár a drámák nagy része megsemmisült, de a sikertelen, többszörösen elvált, kicsit megkeresedett Euripidész három műve hatásosan megalapozta a mostohaanyák hírhedtségét. A Pheadra, aki beleszeret mostohafiába, de mert az elutasítja, ezért öngyilkos lesz, miközben búcsúlevelében erőszakkal vádolja meg a gyereket, a Hermione, aki megpróbálja meggyilkolni a férje szolgálótól született  mostohafiát, nehogy ő örökölje a vagyont és Kreusa, aki megpróbálja megmérgezni mostohafiát, mert nem tudja, hogy  az édesgyermeke. Ne felejtkezzünk el Peneloperől és Medearol sem.

Gortyn törvények Krétán

Legenda vagy valóság? A görög drámaírók által keltette legenda felülírta a valóságot.

  • A kutatások azt mutatják, hogy nem találtak leírásokat mostohaanyák gyilkos tetteire.
  • Az V. századi törvények (Solon, Gortyn törvények), amelyek tisztázták az örökösödést, a törvénytelen, törvényes gyermek fogalmát is okafogyottá tették a féltékeny mostohaanyai tetteket.
  • Bár a férj és feleség közötti korkülönbség lehetővé tette, hogy a mostohagyermekkel egyidős mostohaanya és mostohafia között szerelem szülessen, de bizonyíték erre is csak a drámaírók fantáziájában találtatott.

Gaius Cornelius Tacitus

A gyűlölt mostohaanyák az ókori Rómában. Az anyák megbecsült tagjai az ókori Rómának, hiszen a gyermekük morális és retorikai fejlesztésébe jelentős szerepük van. A mostohaanyák tradícionálisan gyűlölt személyiségei a római kultúrának és irodalomnak. Míg Görögországban a drámaírók, az ókori Rómában a történetírók véleményalkotásán keresztül ítélkezhetünk a császárok, válásaik és a hatalmi harcaik teremtette szituációkon, válhatnak a mostohaanyák gonosszá. Talán legismertebb Cornelius Tacitus történetíró harmadik feleségéről, Liviáról alkotott véleménye. A házasságba két fiút hozó asszony bemutatásánál legfontosabbnak azt tartja, hogy Ő az mostohaanya, aki Augusztusz dinasztikus okokból örökbefogadott fiainak, Gaiusnak és Luciusnak a halálát okozhatta.

A rómaik védelmére egy szellemes esettanulmány egy mostohaanya megleckéztetéséről a Cordobában született római filozófustól, a  bölcs Senecától, amit a Controversia (vitapont) című művében találhatunk. Nem megbélyegző, hanem tanító. Rátapint a mostohaanyaság gyenge pontjára, a negatív diszkriminációra, de eszközt ad kivédésére. Nem véletlen hogy a Római jog szinte minden jogi egyetem tanrendjében szerepel és méltán nevezik a római jogtudósokat  az emberiség tanítómestereinek.

“Milyen szerencsés az asszony,  mert ugyan van mostohafia, de még sincs lehetősége mostohaanyaként viselkedni.” (Seneca, Róma I.e.4-I.sz.64)  Egy apa mind a két különböző feleségétől született gyermekét elküldi vidékre. Évek múlva visszahívja a fiúkat és az anya, aki addig nevelte őket, elkezd könyörögni, hogy árulja el melyik az édes fia és melyik a mostoha fia, mert annyira hasonlítanak egymásra és olyan közel vannak korban egymáshoz, hogy nem tudja megállapítani. Az apa visszautasította a kérést és azzal védte meg álláspontját, hogy az idősebbik fia érdekében cselekedett. Ha az anya tudta volna, melyik a mostohafia mostohaanyai szemmel nézte volna.

Gustave Doré-Hamupipőke a bálban

A Hamupipőke történetek. A Hamupipőke az egyik legismertebb történet a világon. Nagyon sok kultúra népi költészetében, meséiben megjelenik a témája. Nem lehet pontosan tudni, hogy hány Hamupipőke történet él a világon, de a regényben és filmes formában megjelentekkel együtt a szám valahol a 340 és 1500 között van. Az első Hamupipőke sztorikat a kínaiaknak köszönhetjük. Yen-Sen világrengető pályafutását, amiben az arany cipőcske és a segítő hal motívuma is megjelenik  Tuan Ch’eng-shih IX. századi műve indította el. A németországi változat a XVI. században született. A következő írott verzió a Contes de ma mere L’Oye, Charle Perrault meséje 1697-ből, amiben már üvegcipőcske szerepel és már van egy jóságos tündér segítő. A Grimm testvérek a német változatot vették át.  A SirLaLune.com összegyűjtötte többek között a vietnami, olasz, egyiptomi, ausztrál és indián változatot is. A számatlan nemzeti változat fő motívuma a mostohalány szépségére féltékeny névtelen mostohaanya, aki bár mindent megtesz mostohalánya elpusztításáért, elűzéséért, de a végén megbűnhődik. Közös bennük a bizonyító erejű cipőcske, a mostohalány hányattatott sorsa, a mostohaanya-mostohalány konfliktus.

Russel Pack egy bámulatos katalógust készített, amiben régiónként, műfajonként böngészhetünk a hatalmas meseanyagban:The Cinderella Bibliography by Russell Peck.

Úgy tűnik a ókori Görögország teremtette meg a mostohaanyák rossz hírnevét 2500 évvel ezelőtt és ezt a mesék a mai napig fenntartják.A válások  és így a mostohaanyák száma is egyre nő. A gyerkek együtt nőnek fel a Hamupipőke történetekkel. A mostohaanyák feladata, hogy tanuljanak a drámákból és a Hamupipőke történetekből. Ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Forduljanak szeretettel mostohagyermekeik felé. Építsenek ki velük jó kapcsolatot. Írjanak új mítoszokat.

Copy Protected by Tech Tips's CopyProtect Wordpress Blogs.