Már 032010
 

A párválasztás egész életre szól. A házasság rövidebb ideig tarthat, de a gyerekek egy egész életre összekötik a párt. Mindenki azt mérlegeli, milyen  szerető vagy milyen anya, apa lenne a párja, pedig azt kellene, hogy milyen lenne ellenségnek vagyis elvált házastársnak, elvált szülőnek!

A házasságok  egy életre köttetnek, de túl sokáig élünk

Ezer házasságból hatszáz felbomlik és a gyerekelhelyezések 70%-ban az anya válik gondozó szülővé. A pár, a hagyományos család már át is alakult mozaikcsaláddá. A mozaikcsaládban két család formálódik a két, egykor egymást szerető, de valamiért együtt élni mégsem tudó édesszülő körül és stílusuk, morális szintjük, együttműködésük minősége életeket fog örökre meghatározni. A sajátjukét, új párjukét, a gyerekeikét. A gyerekek elkezdik véget nem érő vándorlásukat a mozaikcsalád két fele között. Bár hinni kell abban, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására, de ez a vándorlás a mozaikcsalád minden tagját megviselheti.

Az egész család folyamatos jetlegben szenved

A két család úgy érzi, a gyerekek közvetítette értékrendi és stíluskülönbségekhez kell igazítani az életüket. Nem értik a másik szülő nevelési elveit. Vagy túl megengedőnek, liberálisnak tartja a másik szülőt vagy túl szigorúnak. A két szülő azt szeretné, ha az ő gyermeke lenne a legkedvesebb, legokosabb, legudvariasabb, legsikeresebb ember a földön, de kevesli az eszköztárát amikor szembesülnie kell a gyermek szörnyű stílusával, szokásaival. A gyermeknek szembesülnie kell a különböző elvárásokkal.

  • A gyerekek, akik a legnagyobb asszimilációs képességgel rendelkeznek a családban, kapkodják a fejüket a mozaikcsaládon belüli szabálykülönbségek miatt. Itt nem nézhetek tévét? De az anyunál ehetek csokit. Miért kötelező leülni az ebédhez? Az anyunál sokkal nagyobb az íróasztalom! Ti miért nem rendeztek partit?
  • Az apa úgy érzi kevés a láthatások biztosított, gyerekekkel tölthető idő, hogy érdemben bele tudjon szólni a nevelésükbe, ugyannakor a láthatást nem folyamatos fegyelmezéssel akarja eltölteni.Ha ki-kiszalad néhány nevelő szándékú mondat a nevelési hiányosságok eltüntetésére, megpróbálja humorba ágyazni,” Édes fiam, nem öljük meg a húst, hanem a késsel a villára segítjük. Vacsora alatt nem telefonálunk! Nem öljük meg egymást az asztalnál, majd a vacsora után! A zsebpénzt nem kötelező mind elkölteni.”
  • A mostohaanya úgy érzi, hogy kívülálló és egy fantom által kialakított szokásoknak és elvárásoknak kell megfelelni, saját értékrendje nem számít. Próbál nyugodt maradni, ha a zsűri véleményezi produkcióját. “Mi ez? Nyers hús? Miért nem csirketallért sütünk, anya is azt szokott. Én ebből nem.” Próbál nyugodt maradni, ha anyai csúsztatásokkal szembesül.  ” Azt mondta az anya, apától kérjünk pénz táborra, mert ő nem fizet semmit.” Próbál, nyugodt maradni, ha állandóan valaki mást hibáztatnak a rossz jegyekért… a tanárt, az apjukat.
  • Az édesanya úgy érzi elveszíti a gyerekeit és folyamatosan kontrollálni akarja az apát. A láthatások alatt folyamatosan telefonál és tudni akarja, mi történik a másik családban, kommentálja az apa tetteit.  Azt tartaná ideálisnak, ha az általa kialakított család lenne a család és esetleg megpróbálja megakadályozni a mozaikcsalád  létrejöttét, helyettesíteni akarja az apát a párjával.
  • A mostohaapa úgy érezheti, nincs joga beleszólni azoknak a gyerekeknek a nevelésébe, akikkel együtt él és valószínűleg anyagi felelősséget is jelentenek számára.

A szabályállítás szabályai

Mi lenne a legoptimálisabb? Ha a két édesszülő le tudna ülni és meg tudná beszélni a szabályokat. Ki tudná alakítani a nevelés során alkalmazandó alapelveket és a mozaikcsalád két fele egymással összhangban és nem egymás ellen tudna működni.

De lehet, hogy a válás okozta sebek, trauma nem teszi lehetővé, hogy a két szülő konstruktívan megoldja azt, amit lehet, hogy a házasságon belül sem tudott megoldani. Életbe lép a “B” terv. Ekkor a két család, a mozaikcsalád két fele külön-külön határolja körül a működési és nevelési elveket. Amit nem szabad elfelejteni a szabályok felállítása során:

  • A két családban lehetnek külön szabályok. A gyermek hozzá van szokva a külön szabályokhoz, hiszen mást tehet meg az iskolában, a szakkörben, a barátai házában vagy vendégségben. A gyermek sokkal könnyebben tudja a szabályokat adaptálni, mint gondolnánk, még akkor is ha harcol ellenük.
  • Nem muszáj megmagyarázni miért más ez a szabály, mint a másik családban. Nem kell ezt a szabályt jobbnak, a másikat rosszabbnak minősíteni, csak másnak.
  • A gyerekeknek mindig érteniük kell a szabály mögött rejtőző alapértékeket, amit tanítani akarunk nekik.
  • Biztosnak kell lenni, hogy a szabály mögött nem áll a másik szülő minősítése, sértegetése.
Copy Protected by Tech Tips's CopyProtect Wordpress Blogs.