ápr 092010
 

Színek  varázslatos világa egy kolostor kertjében. A kerámia ülőkék, a kerámiával díszített oszlopok, a kerengő színes festményei pazar, délies hangulatot sugároznak. Micsoda színkavalakád. A nap sárgája, az ég kékje. A motívumok a hímzett konyhai falvédők világát idézik. A kerámia borítású ülőkék nem szokatlan megoldások a mediterrán országokban, hiszen az enyhe telek már több évszázada a kerámia használatára csábítják a művészeket és hála az enyhe teleknek a régebbi technológiával készült kerámiák is szinte régi pompájukban tudnak mutatkozni. Ami egyedi itt Nápolyban, a Szent Kláráról elnevezett kolostorban, az a színes ülőkék sajátos kompozíciója a fedetlen oszlpocsarnokkal, a narancs és citromfákkal, freskókkal díszített falakkal.

Majolika kerengő

A kolostor nagy majolika  kerengőjét eredetileg gótikus stílusban építették, majd 1742-ben Domenico Antonio Vaccaro alakította át rokokó stílusban. A 72 db nyolcszögletű oszlopot sokszínű csempével borította. Az oszlopokat padokkal kötötte össze. Az oszlopokra szőlőtőke motívumai futnak fel spirál mintában. A majolika padok háttámláján tengeri, mitológiai, vidéki életképek, motívumok.
A kerengő kertnek két nagy belső útja van amelyek középen találkoznak. Az utak gyümölcsös, virágos kertekre osztják a teret. A dekorációk témái sejtetik, hogy ez az udvar inkább volt az örömök kertje, mint az imátkozásoké. Ma egy csodálatos, csendes, békés menedék a nyüzsgő város szívében.

A design Vaccaro munkája, a csempéket a nápolyi Donato and Guiseppe Massa, apa és fia csempekészítő gyártotta le.

Nápoly és Campania csempéi

A csempegyártásnak fantasztikus jelene és még pompásabb múltja van Nápolyban és Campaniaban. A régió majolika csempéinek szakértője szerint a görögök vezették be a mozaik padlókat, de a rómaiakkal fejlődött ki az erős, színes padlózat elindulva a márványtól és eljutva a díszített, kiégetett agyagig. A XV. században felerősödött az iszlám, arab  hatás és a kerámia burkolatok, díszítések megjelentek a királyi palotában, arisztokraták házaiban is. A spanyol-arab tradíciók alapján kezdték el használni a majolikát a parkok, terek, teraszok, kerengők dekorálására.

A majolika gyártása a XVI. században erősödött fel és nőtt meg a termelés jelentősen. A jó minőségű nápolyi, campaniai csempe olyan népszerűvé vált, hogy hamarosan Szicíliában és a Földközi tenger több országában is hatalmas igény keletkezett rá. A XIX. században csak Nápolyban 47 csempegyártó, riggiolari volt. A riggiola, csempe szó, a katalán rajola-ból származik, ami az arab csempére utal. I Ferenc Király 1824-ben törvényt hozott a majolika gyártására, kereskedelmére. A királyság csempegyártóit összeszámolták, márkajel, eredet jelzésre kötelezték őket, hogy megvédjék ezzel értéküket.

Basilica di Santa Chiara

A Szent Klára templom története a jószándék és a háborús rongálás 700 éves története. A templom mai formája XIV. századi templom XX. századi újjászületése, mert az 1943. augusztus 14-i heves bombázások során a templomot is találat érte és az öt napig tartó tűz hatalmas hőmérsékletében nemcsak az épület, de a freskók, a márvány, a szobrok szinte teljesen megsemmisültek. Eredetileg 1310-1340 között építették provanszi gótikus stílusban Anjou Károly Róbert és a Sancia királynő kívánságára, közel a nyugati városfalhoz, hogy kétszáz szerzetesnek otthont adjon és a királyi család sírhelyéül szolgáljon A XVII.-XVIII. században alaposan újjáépítették barokk stílusban, a templomhoz kapcsolódó kolostor  és a csodálatos majolika kerengő a XVIII. században nyerte el jelenlegi formáját.

Copy Protected by Tech Tips's CopyProtect Wordpress Blogs.