Icek ucája – Éjszakai piac Pekingben

                     „Icek ucája” – Ízek utcája Pekingben.                            88 vöröslámpával megvilágított polc.        ©MozaikCsalád Magazin

Icek ucája. Mit mondott? Hova megyünk? – fordulunk körbe kérdően, amikor Ricsi, az angolos keresztnevű, mégis nagyon kínai, de évtizedes magyar tapasztalattal is felvértezett, a magyar rasszizmus elől hazájába visszamenekült, a kultúrális forradalom besúgó rendszerén szocializálódott és ezért a kínai mindennapokat illetően szófukar idegenvezető vacsora után kiadja a jelszót. Enyhén sötétedik. Nyilvánvaló, hogy ez az „icek ucája” nagyon valami, nagyon kínai és mi hamarosan benn leszünk a tutiban. Nem is csalódunk.  A tuti ebben az esetben az idegenvezetőnk által „icek ucájának” nevezett, a Tienammen tértől nem messze eső, de ennek ellenére meglehetősen modern Wangfujing utca körül kialakult éjszakai piacot, a kínai akcentussal kiejtett ÍZEK UTCÁJÁT takarja. Mi magyarok azt hisszük, ha voltunk félszáz kínai gyors és kevésbé gyors étteremben, a kínai étkezés felavatott pápái vagyunk. Sőt a könyvekből, útleírásokból, urbánus legendákból azt is pontosan tudjuk, hogy a kínaiak tücsköt, bogarat megesznek és állítólag még a kutyákat sem kímélik. Ez így is van. De ezzel szembesülni frenetikus élmény. Nem feltétlenül gasztronómiai, de élmény.

Wangfujing

A globalizálódott Wangfujing, a gazdag rezidenciák otthona. ©MozaikCsalád Magazin

Nem nehéz elképzelni, hogy a mostanában is  éjjel-nappal zsúfolt, jópofa, táncoló, zenélő embereket, riksát, kínai életképeket idéző, emberléptékű szobrokkal díszített Wangfujing már a Ming dinasztia közepétől élénk kereskedelmi központ volt. A Qing dinasztia idejében talált édes víz a nagyon gazdagokat is idevonzotta. Az utca felkapott lett és tíz nemesi, hercegi rezidencia épült itt.  Innen származik a név. Wang Fu – nemesi lakhely, Jing-kút. Az utca a híres Peking Hotelnél kezdődik. Évtizedekkel ezelőtt szinte ez volt az egyetlen hotel, ahol a külföldiek meg tudtak szállni, a Tienammen téri tüntetés idején pedig ide szorultak be z újságírók. A Kínában élt, élő külföldiek számára ez a hotel szolgált irodaként, otthonként és vált olvasztótégellyé az elmúlt harminc évben Sir David Brewer Harminc évem Kínában című riportkönyve szerint. A sétálóutca kétségkívül legfigyelemreméltóbb boltja a Shengxifu kalapszalon, ahol megérthetjük a kínaiak egyensapkához való vonzalmának okát, de itt  a sült lárvától kezdve, a matrjóska pandán keresztül a Qing dinasztia korában híressé vált Wuyutai teaháznak a finom teájáig gyakorlatilag minden kapható.

Ízek utcája

Fantasztikus hangulat az Izek utcájában ©MozaikCsalád Magazin

Az Ízek utcájában igazi gyorséttermi hangulat. Sorban álló, korlátokon ücsörögve falatozó emberek, gőz, pára, piros-fehér egyenruhában, piros egyenkalapban sürgölődő szakácsok, hatalmas serpenyők, kondérok. Pillanatok alatt a hatása alá kerülünk a minden éjjel délután négy órától este tízig nyitva tartó, 1903-ban alapított 88 vörös lámpával megvilágított Donghuamen piac élelmiszerpolcainak, pedig a néha azonosíthatatlan állati belsőségek, tengeri herkentyűk, lárvák és egyéb ételnek látszó tárgyak látványa és szaga gyomorforgató. A részletek bizarak, az összkép mégis lenyűgöző. A katonás rendben kirakott, pálcikára, nyársra tűzőtt húscafatok, apróra vágott bendők, gyomrok, példásan válogatott tengeri herkentyűk, az oszlopba pakolt osztrigák, az óriás, közel húsz centis lárvák, bambuszpálcikára felszúrt darazsak egyszerűen gyönyörűek. Gyávák vagyunk és megfutamodunk a kóstolótól, csak a már ismert mangoszintvállaljuk be gasztro sétánk alatt.

Chuanr

A piac legnépszerűbb ajánlata, a Xinjiang tartományból ország szerte elterjedt és Pekingben is gyorsan népszerűvé vált kínai iszlám húsétel, a chuanr. Ezt a nyársra húzott, parázson megsütött húst hagyományosan birkából kézítették, de most már gyakorlatilag nincs állat amit vagy aminek a darabjait ne húznák fel, hogy ezt a kebab félét elkészítsék. Leggyakrabban köménnyel, szezámmal, szezámolajjal, sóval, borssal ízesítik.

 

Thanghulu

Kína északi részének, különösen Pekingnek thangulu az egyik hagyományos, különösen gyerekek által kedvelt csemegéje. A bambuszpálcikára húzott gyümölcsöket cukorszirpba, csokiba vagy szezámmagba mártják. A hagyományosan használt gyümölcs a gránátalma, de újabban mandarin, eper, kivi, banán is használt.

Minden mi szem szájnak ingere

Gyakorlatilag a felsorokoztatott ételek azonosítása és felsorolása szakképzetlen turistának lehetetlen. Örülünk, ha azt képesek vagyunk eldönteni, hogy valami édesség vagy húsétel. A képriport teljesség igénye nélkül.

Scroll to top