Időszámításunk előtt, a szocializmusban, az export-import cégek szűkös devizakereteinek az időszakában volt a kókusztekercs és a nem tudni pontosan milyen esszenciából előállíthatott kókuszfagyi. A rendszerváltás első eredményeként megérkezett a tíz dekás csomagolású kókuszreszelék, de a kánanánra és a Ferrero Rafaellójára még néhány évet várnunk kellett. Revelációnk a devizakeret eltörlése, az utazások szabaddá tételével következett el. Volt Lonely Planet, volt hátizsák, utazási kedv, némi monetta és már semmi sem akadályozhatott meg bennünket, hogy megrohanjuk az első kókusztej árust a mexikóiak által strandként használt, a Plitvicei tóra hasonlító természeti csodánál, az Agua Azulnál. Óvatosan csak egyet vettünk az egész társaságnak, de az alkalmi kriglit mindenki savanyú arccal gyorsan tovább adta. Nem csoda. A benne levő nedű ritka vacak volt. Áttetsző, meleg és keserű.
Boldogan ajándékoztuk oda egy mexikói kislánynak, aki miután kiitta a maradék lét a dióból, hatalmas meglepetésünkre elkezdte a földhöz dobálni, majd amikor a kókusz megadta magát a cseppet sem gyengéd erőszaknak, a széttört darabokat megette. Az egész diót együltő helyében. Mi meg csak nyeltünk nagyokat. De a tragikus hibát pár nap múlva orvosolhattuk, amikor Isla Mujeros tengerpartján Fidel Ivan, a kókuszárus hatalmas „Poco Loco” kiáltásokkal és kókuszokkal teletömött rasselzsákjával megjelent. Bár számos európai ország utcáin árulnak kókuszdarabokat, sőt kultúrhelyeken a zöldséges hűtőpolcok ajánlatának szerves része a szépen letisztított, darabolt, dobozolt városias változat, de az az első falat, ott a fehér homokban felejthetetlenné vált. Friss volt, ropogós, édeskés.
A kókusz és diója
Mivel Mexikóban a kókuszpálma, mint nálunk a dió és gesztenyefa ott van minden sarkon és mi is kókuszpálmák alatt hűsöltünk a tengerparton, akár onnan is beszerezhettük volna. De nem tettük. Minden nap megvártuk, hogy Ivánunk zsákjával, kókuszaival és célszerszámjával megjelenjen. Magától értedődő volt, hogy pálmafák alatt kókuszdió a napi csemegéng. Egyébként a 30 méter magasra megnövő, 4-6 méteres leveleket hozó kókuszpálmákat a világ sok pontján láthatunk, de termést hozó példányokkal csak Közép és Dél-Amerika, Afrika, Ázsia tengerparti részein találkozhatunk, mert nem szereti 12-13 foknál hűvösebb és a nagyon csapadékos időjárást. Származása vitatott. Dél-Amerika és Ázsia is magáénak vallja.
Kókusztej
Az első kókusztejes kaland után nem sokkal kiderült, hogy bár a kókusz belsejében levő lét is kókusztejnek hívják, de az igazi kókuszlé az a kókusz húsából készül. Édes, tejes. A színe és gazdag íze a magas olaj és cukortartalomnak köszönhető. A trópusi konyhák népszerű alapanyaga. Előszeretettel használja a kambodzsai, filippin, indonéz, maláj, thai, brazil, karib, polinéziai, dél-indiai konyha. A friss íze kellemesen kiegészíti, ellensúlyozza a csípősebb ízeket, a chilit és a chiliből készített curry-t. Azok az országok, amelynek a lakói laktóz érzékenyek, mint a 98%-ban érintett Thaiföld, teljes egészében helyettesíti a tejtermékeket. Itt elterjedt a szárított formában történő tárolása, amit vízzel hígitva használnak fel.
Kókusztej készítése
Az ínyencek megkülönböztetik az első és második préselésből származó kókusztejet és galád módon nevet is adnak neki. Van a sűrű és van a híg. Mi földi halandók, hacsak nem ázsiában kókusztejezünk, nem valószínű, hogy fejfájást okozna a kettő közötti különbség. Pedig desszertekhez és a szószokhoz a sűrűbb, krémesebb változat ajánlott, míg a levesekhez, egyéb főzésekhez jöhet a hígabb, tejesebb változat is. De most mindenki lenyugodhat, a konzerv változatban kapunk mind a kettőből, hiszen összekeverik. Ha krém kell a recepthez, érdemes a tetejéről lekanalazni a sűrűbb részt. Vigyázzunk, mert hűtést kíván, ha felbontottuk a dobozt.
Ha a sűrűbbre fáj a fogunk, akkor egy thai piacon akár fel is lelhetjük a forrás, ahol végignézhetjük a kókusztej készítés lépéseit. Miután félbevágják a diókat, lereszelik. Úgy tünt, a spéci, lavorból kialakított változat azért hasznos reszelő forma, mert nem kell hozzá megpucolni a kókuszt, csak „kifacsarni”, mint a narancsot. A kókuszreszeléket lepréselik és a kipréselt levet letárolják. Ez az első lé alkalmas a sűrű kókusztej elkészítésére, de nagyon gazdaságosan a kipréselt kókuszreszeléket vizes átmosás után újra lepréselik. Egyszer- kétszer. Ebből kapják meg a híg kókusztejet.
Jó hír. Ha nagyobb kókusz-szállítmány érkezne hoznánk vagy pálmánk termőre fordulna, otthon is elkészíthetjük forró víz vagy tej használatával, ami kivonja a kókusz lereszelt húsából az olajat és az aromát. Körülbelül 17% a zsírtartalma. Ha állni hagyjuk vagy hűtőbe tesszük, akkor a krémes része feljön a tetejére és elválik a tejtől. Így lesz tejünk és krémünk. A kókusztejet meg is ihatjuk vagy a tehéntej helyettesítőjeként is felhasználhatjuk. Mixelhető gyümölccsel vagy sütéshez is felhasználható.