Mikor kezdődjön a gyermeknevelés

Kopátsy Sándor
Kopátsy Sándor

Kopátsy Sándor                 PS                   2013-06-14

 

Mikor kezdődjön a gyermeknevelés

 

Örömmel tapasztalom, hogy a pedagógia is kezdi tudomásul venni, hogy a gyermeknevelést minél korábban kell kezdeni. Még nagyon messze vannak attól, amit én indokoltnak tartanák, de a bölcsődék és óvodák rangjának, szerepének felismerése mégis fontos lépés a jó irányba. Abba az irányba, amit már évszázadok óta jár a művészek, és évtizedek óta a hívatásos sportolók képzése.

Még apa sem voltam, amikor felismertem, megtudtam, hogy egy sor ösztön nagyon korán, nagyon gyorsan fejleszthető.

A tériszonyt le lehet pár óra alatt győzni, ha már az állni tudó gyermeket próbára tesszük. A leesésükre vigyázva előbb az asztal szélére állítjuk, és pénzt dobatunk vele a padlóra, azzal, hogy figyelje, fej, vagy írás. Utána azt már a szekrény tetején állva ismételjük meg. Ennyi elég és nem lesz tériszonya.

A tapintás érzéket is gyorsan elsajátítja a két-három éves gyerek. Vagy két tucat textil rongyból vágjuk le két kártya nagyságú darabot. Az egyiket egy zsákba, a másikat az asztalra tegyük, és játszunk azzal, hogy az zsákba nyúlva fogjunk mg egy anyagot és mutassuk meg az asztaltól, melyiket fogjuk. Egy órai játék után kiderül, hogy a kisgyerek legyőzi a szüleit.

A felnőttek legyőzésének örömét magam éltem meg, amikor hatéves korban eredményesebben gyűjtöttem a gombát, mint a felnőttek. A győzelem egy életre adott önbizalmat.

Azt, hogy a csecsemő életének első hónapjaiban nem vesz levegőt a víz alatt, irodalomból tanultam meg. Volt vállalkozó kismama, akinek a már iskolás gyereke, mint a hal mozog a vízben.

A pedagógiának kellene keresni az ilyen képzési módokat. Azt látom, hogy a koldulásra kényszerült cigánygyerek távolról megismeri, kinél várhat sikert. Soha nem téved. De ezt apaként is megtanultam, hogy a néhány hetes egészséges csecsemő is csak annak sír, akinél sikerre számíthat.

Az ilyen képességek az életben óriási értéket jelentenek.

A legfontosabb azonban a családi környezet.

A társadalomtudományok szemérmesen kerülik a család szerepét a következő generáció felnevelésében. Pedig ez a legfontosabb tényezője a felnevelés hatékonyságának. Sajnos, nincsenek tudományos felmérések arra, hogy milyen szülői környezetből milyen a várható felnevelési eredmény. A társadalmi ítélet azonban egyértelmű. Általánosan jellemző a háborgás azon, hogy milyen óriási különbségek vannak attól függően, hogy mi milyen szülői háttérből indul. Nehéz olyan személyt találni, aki nincs meggyőződve arról, hogy nagyon sok múlik, hogy ki hol születik. A tények is egyértelműen mutatják, hogy az életben elért eredmény, mindenek előtt az iskolázottság, döntően a szülők jövedelmétől, és képzettségétől függ. Köztudott, hogy a társdalom felső negyedében születettek szinte mindnyájan jó iskolába járnak, diplomások lesznek. A másik oldalon a társadalom alsó negyedébe tartozó családból kikerültek ellenben gyenge iskolába kerülnek, az iskolát korán abba hagyják. Ezt szinte mindenki tudja, csak az oktatáspolitika nem veszi tudomásul. Abban a hitben ringatja magát, hogy az iskolai oktatáson múlik minden. Pedig sokkal inkább igaz ennek az ellenkezője, az iskola eredménye elsősorban azon múlik, milyen a tanulók mögötti családi háttér. Ennek ellenére az iskolák eredményét az iskola érdemének tekintik.

A finn tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felnevelés eredménye jelentősen függ a magzat kihordásától. A finnek ugyanis 1939 óta rögzítik az újszülöttek fizikai adatit, és időnkint felmérik az élethelyzetüket. Az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a magzat kihordás minősége jelentősen befolyásolja az életteljesítményeket. Vagyis a kismamákat társadalmi érdekből is ösztönözni kellene a minél jobb kihordás érdekében. Az eredmények olvasása közben eszembe jutott két falusi élményem. Egyik a nem boldoguló, tehetetlen emberről azt mondták, hogy biztosan két hónapra született. A másik, hogyha az állapotos asszonyok megkívánnak valamit, teljesíteni kell. Vagyis a nép tudja azt, amit a szaktudomány nem vesz tudomásul.

Addig még sehol nem jutottak el, hogy mivel a társadalomnak a várható teljesítménye elsősorban attól függ milyen lesz az emberanyaga, vagyis a szellemi vagyona, a társadalomnak az elsődleges érdeke a minél jobb nemzedék felnevelése. Ez pedig elsősorban azon múlik, hogy milyen családi környezetben nőnek fel. Ezért azt kellene a társadalomnak anyagiakkal is ösztönözni, hogy ott vállaljanak minél több gyermeket, ahol a felnevelés feltételei jók, és ott keveset, ahol ez kedvezőtlen.

Ezért nem a gyermekvállalás számát, hanem a felnevelésük minőségét kellene jutalmazni. Vagyis olyan családi pótlékot, öregkori ellátást kellene alkalmazni, aminek nagysága nem annyira a gyerekek számától, mint a felnevelésüktől függ.

Sajnos ennek még a nyomai sem jelennek meg.

Vélemény, hozzászólás?

Scroll to top
Copy Protected by Tech Tips's CopyProtect Wordpress Blogs.