Kopátsy Sándor PO 2015 01 29
A jó oktatási rendszer
Annak ellenére, hogy 2010-óta a magyar kormány a legnagyobb szavazói támogatást élvező a demokratikus országok között, két súlyos hibájától képtelen megszabadulni. Botrányosan alacsony szintű a foglalkoztatása, és egyre gyengébb az oktatási rendszere. Ennél nagyobb hibája azonban nem is lehet. Ha engem megkérdeznének, mi a kormány két legfontosabb feladata, ezt a kettőt választanám.
Azt ugyan a kormányfő is tudja, hogy a legnagyobb betegségünk az alacsony foglalkoztatás, de a megoldásáról még elképzelések sincsenek. Azt, hogy katasztrofális helyzetben van oktatásunk, még fel sem ismerte.
Most ugyan az oktatás politika is napirenden van, de annak jelét sem látom, hogy sejtenék a baj okát. Jelenleg, a kormány álláspontja, hogy az iskolakörzetek alapján kialakult vegyes képességű tanulócsoportok legyenek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szülők nem választhatnak iskolát. Ez a lehető legrosszabb megoldás. A gyermeknevelés fontos jogától fosztja meg a szülőket, ráadásul ebben a szülök sokkal eredményesebbek is.
A római katolikus egyház legnagyobb hibája, hogy a dogmája alapján a gyermekvállalás jogától fosztja meg a szülőket. Ez a hiba ismétlődik az oktatáspolitikánkban is. A szülőknek nincs joguk abban, hogy a gyermeke számára iskolát válasszon.
Ráadásul, az iskolaválasztásra a hatóság a legkevésbé alkalmas. Ez legyen az iskola és a szülők joga. Ebbe ne legyen a hatóságnak szerepe.
Pedagógia tapasztalatom alapján tudom, hogy jól oktatni csak a képesség szempontjából homogén tanulócsoportot lehet. A jó oktatónak a módszerét, a haladás sebességét a hallgatók képességéhez kell igazítani. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a tanulócsoport homogén.
Ezt jól bizonyítja két iskolarendszer, a művészek és a hivatalos sportoló képzése. Csak ebben a két képzési ágban vagyunk a világszínvonalon. A szülők és a megcélzott iskolák döntenek a felvételben. Nem nézik a szülők lakhelyét, etnikai származását, csak a felmért képesség alapján döntenek.
Az ellenék azon botránkoznak, ha néhány vezető politikus vagy gazdag vállalkozó úgy dönt, hogy Svájcban, nagyon drága iskolába járatja a gyermekét. Én sokkal nagyobb hibának tartom, ha olyan politikai vezetők, és gazdag vállalkozók vannak, akiknek nem a gyermekük lehető legjobb iskolázása az első.
A lakóhely szerinti beiskolázást, és a kötelező felvételt ostobaságnak tartom. Azoknak az oktatáspolitikusoknak, akik a lakosságot kötelezik a lakhely szerinti beiskolázásra, nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy másokat arra kötelezzenek, hogy vegyes képességű tanulócsoportos iskolába járassák a gyermeküket.
Volt alkalmam megismerni egy kiemelt, drága iskolában tanulók családi hátterét. Oda többségben olyan szülők gyermekei járnak, akik olyan oktatáspolitikai hívei, hogy az iskola elsődleges feladata nem a képzés, hanem a leszakadt társadalmi réteggel való békés együttélés megtanulása.
Ma nálunk a szülők általános minősítése az iskolaválasztásban, mennyi a cigány tanulók aránya. Sajnos, ez nem annyira rossz mérce, hogy fasisztának minősítsük azokat a szülőket, akiknek ez az első kérdésük.
Nem az a baj, hogy sok a cigány az osztályban, hanem az, hogy azok tanulási eredménye nagyon alacsony, és visszahúzza nemcsak a pedagógust, de a tanulókat is.
Érdekes módon, az általam mintának tartott művészek és sportolók képzése során fel sem merül, hogy a zenei szakon cigányok is vannak. Festők között több a cigány, mert több a tehetség. Méghozzá nagyobb arányban, mint az ország népességében. Ez számos sportban is így van.
Az oktatáspolitikusoknak nemcsak a hazai példákból illene tanulniuk, hanem a nemzetközi tapasztalatokból is. Az EBNSZ rendszeresen felméri az országok oktatási eredményeit. Ezekből a felmérésekből egyértelműen kiderül a távol-keleti országok sikere. Ezek oktatási rendszere a képesség szempontjából minél homogénebb tanulócsoportokra épül.
Arra pedig a közgazdászoknak kellene felhívni a politikai vezetés és az oktatáspolitikusok figyelmét, hogy az országunk jövője elsősorban azon múlik, milyen eredményesen működik az iskolarendszer. Ezt mindennél jobban bizonyítja két tény.
A komolyzenei képzésben azért lehetünk a világ élvonalában, mert a felvétel képesség alapján történik.
Az ENSZ oktatási minősítésében az első tíz szinte azonos, mint az elmúlt hatvan évben legjobb növekedést elért országokéval.