A jó oktatási rendszer

Kopátsy Sándor                PO                   2015 01 29

oktatás iskola család

A jó oktatási rendszer

 

Annak ellenére, hogy 2010-óta a magyar kormány a legnagyobb szavazói támogatást élvező a demokratikus országok között, két súlyos hibájától képtelen megszabadulni. Botrányosan alacsony szintű a foglalkoztatása, és egyre gyengébb az oktatási rendszere. Ennél nagyobb hibája azonban nem is lehet. Ha engem megkérdeznének, mi a kormány két legfontosabb feladata, ezt a kettőt választanám.

Azt ugyan a kormányfő is tudja, hogy a legnagyobb betegségünk az alacsony foglalkoztatás, de a megoldásáról még elképzelések sincsenek. Azt, hogy katasztrofális helyzetben van oktatásunk, még fel sem ismerte.

Most ugyan az oktatás politika is napirenden van, de annak jelét sem látom, hogy sejtenék a baj okát. Jelenleg, a kormány álláspontja, hogy az iskolakörzetek alapján kialakult vegyes képességű tanulócsoportok legyenek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szülők nem választhatnak iskolát. Ez a lehető legrosszabb megoldás. A gyermeknevelés fontos jogától fosztja meg a szülőket, ráadásul ebben a szülök sokkal eredményesebbek is.

A római katolikus egyház legnagyobb hibája, hogy a dogmája alapján a gyermekvállalás jogától fosztja meg a szülőket. Ez a hiba ismétlődik az oktatáspolitikánkban is. A szülőknek nincs joguk abban, hogy a gyermeke számára iskolát válasszon.

Ráadásul, az iskolaválasztásra a hatóság a legkevésbé alkalmas. Ez legyen az iskola és a szülők joga. Ebbe ne legyen a hatóságnak szerepe.

Pedagógia tapasztalatom alapján tudom, hogy jól oktatni csak a képesség szempontjából homogén tanulócsoportot lehet. A jó oktatónak a módszerét, a haladás sebességét a hallgatók képességéhez kell igazítani. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a tanulócsoport homogén.

Ezt jól bizonyítja két iskolarendszer, a művészek és a hivatalos sportoló képzése. Csak ebben a két képzési ágban vagyunk a világszínvonalon. A szülők és a megcélzott iskolák döntenek a felvételben. Nem nézik a szülők lakhelyét, etnikai származását, csak a felmért képesség alapján döntenek.

Az ellenék azon botránkoznak, ha néhány vezető politikus vagy gazdag vállalkozó úgy dönt, hogy Svájcban, nagyon drága iskolába járatja a gyermekét. Én sokkal nagyobb hibának tartom, ha olyan politikai vezetők, és gazdag vállalkozók vannak, akiknek nem a gyermekük lehető legjobb iskolázása az első.

A lakóhely szerinti beiskolázást, és a kötelező felvételt ostobaságnak tartom. Azoknak az oktatáspolitikusoknak, akik a lakosságot kötelezik a lakhely szerinti beiskolázásra, nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy másokat arra kötelezzenek, hogy vegyes képességű tanulócsoportos iskolába járassák a gyermeküket.

Volt alkalmam megismerni egy kiemelt, drága iskolában tanulók családi hátterét. Oda többségben olyan szülők gyermekei járnak, akik olyan oktatáspolitikai hívei, hogy az iskola elsődleges feladata nem a képzés, hanem a leszakadt társadalmi réteggel való békés együttélés megtanulása.

Ma nálunk a szülők általános minősítése az iskolaválasztásban, mennyi a cigány tanulók aránya. Sajnos, ez nem annyira rossz mérce, hogy fasisztának minősítsük azokat a szülőket, akiknek ez az első kérdésük.

Nem az a baj, hogy sok a cigány az osztályban, hanem az, hogy azok tanulási eredménye nagyon alacsony, és visszahúzza nemcsak a pedagógust, de a tanulókat is.

Érdekes módon, az általam mintának tartott művészek és sportolók képzése során fel sem merül, hogy a zenei szakon cigányok is vannak. Festők között több a cigány, mert több a tehetség. Méghozzá nagyobb arányban, mint az ország népességében. Ez számos sportban is így van.

Az oktatáspolitikusoknak nemcsak a hazai példákból illene tanulniuk, hanem a nemzetközi tapasztalatokból is. Az EBNSZ rendszeresen felméri az országok oktatási eredményeit. Ezekből a felmérésekből egyértelműen kiderül a távol-keleti országok sikere. Ezek oktatási rendszere a képesség szempontjából minél homogénebb tanulócsoportokra épül.

Arra pedig a közgazdászoknak kellene felhívni a politikai vezetés és az oktatáspolitikusok figyelmét, hogy az országunk jövője elsősorban azon múlik, milyen eredményesen működik az iskolarendszer. Ezt mindennél jobban bizonyítja két tény.

A komolyzenei képzésben azért lehetünk a világ élvonalában, mert a felvétel képesség alapján történik.

Az ENSZ oktatási minősítésében az első tíz szinte azonos, mint az elmúlt hatvan évben legjobb növekedést elért országokéval.

Scroll to top
Copy Protected by Tech Tips's CopyProtect Wordpress Blogs.