A kevesebb gyermek nevelése eredményesebb

 

A kevesebb gyermek nevelése eredményesebbAnnyira indokolt volna eljutni, hogy az egyetlen gyermek nevelése minden olyan családban a legeredményesebb, amelyek nem tartoznak a társadalom felső tizedeibe. A szegény, és gyorsan szaporodó társadalmakban talán csak a felső tized lehet általában egynél több gyermek eredményes nevelője. A fejlett és gazdag társadalmakban pedig akár a családok felső fele is.

Az indoklás nagyon egy értelmű. Az egy családtagra jutó jövedelem egynél több gyermekvállalása esetében nagyon alacsony lesz. Nemcsak a felnevelés, és az iskoláztatás, de az egy gyermekre jutó nevelő, foglalkoztató idő is nehezen érheti el az elvárható szintet.

Sajnos a pedagógia sem ismerte fel, hogy milyen fontos a gyerekekkel való szülői foglalkozás. Az Egyesült Államokban már közel tízmillió négyéves gyermeknek mérték fel a szókincsét, és tíz éve követik a tanulási eredményeket. Kiderült, hogy négyéves korban a felső tized ötször több szót ismer, mint az alsó. Ugyanakkor egyértelművé vált az is, hogy a négyéves korúak szókincsének nagysága és a várható iskolai eredmény között szoros az összefüggés. Ezt felismerve térnek rá a kétéves kortól kezdő közösségi részvételre, bölcsödére, óvodára. A kívánatos szókincsek csak a rendszeres szülői foglalkozás és a közösség fejleszthet. A testvérek egymásközti kapcsolata keveset használ.

Ezeknek az adatoknak az ismeretében léptem túl sok évtizedes meggyőződésemen, hogy a magzati kihordás minősége már sokat meghatároz az életteljesítményben. Ma már vallom, hogy a várható teljesítmény szempontjából az iskolai kezdés már a legfontosabb életszakasz után kezdődik. Vagyis az állampolgárok várható életteljesítményének szempontjából legfontosabb szakasz a fogamzás és az iskolába kerülés közti idő. Vagyis az, amibe a társadalom a legkevesebb szerepet vállal.

Ezt ugyan a fejlett társadalmak még nem ismerték fel, kivéve Kínát, ahol nemcsak fékezték a gyermekvállalást, de kiderült, hogy a kevesebb gyermek nevelése önmagában is jobb minőséget eredményez. Ez az egy főre jutó jövedelemtermelésben azonnal, ma pedig már a gyermeknevelésben példátlan eredményeket hozott. Az ugyan igaz, hogy az általánosan egy gyermek engedélyezése nem lehet tartós, és eleve hibás volt.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az olyan családokban, ahol az egy személyre jutó jövedelem meghaladja a tízezer dollárt, és a szülők diplomások, a nők szülési rátája eleve alacsony, 1.5 közelében van, nincs szükség a korlátozásra, mert az ilyen családok akár 3 gyermeket is eredményesen nevelnek fel, mégis keveset vállalnak. Ezek gyermekvállalását eleve nem kellett volna korlátozni, hiszen ezek biztosítják jobban a társdalom által igényelt minőséget. Ezzel szemben a társadalom alsó két tizedébe tartozó családoknál az első gyermek vállalását is feltételekhez, korhoz, munkaviszonyhoz, lakáshoz kellett volna kötni. Ez sem járt volna több születéssel, de sokkal eredményesebb lett volna.

Most döntöttek a második gyermekvállalás engedélyezése mellett, de sokkal jobb megoldás lenne a családok minőségéhez igazított lazítás. Valami ilyen: A felső két tizedben korlátozás megszüntetése, a 7. és 8. tizedben kettő, az alsó két tizedben az egynek is késletetése.

Kopátsy Sándor                    ED                2015 12 06A kevesebb gyermek nevelése eredményesebb.

Vélemény, hozzászólás?

Scroll to top