A fiatalok körében emelkedik a különféle drogok fogyasztóinak aránya és riasztó tény, hogy egyre többen választják a tudatmódosítás mind veszélyesebb módjait – összegzi tapasztalatait a témával évtizedek óta foglakozó pszichiáter, addiktológus.
A jelenség mögött társadalmi gondok valóságos tárháza húzódik meg és nem csupán magyar, hanem az egész euroatlanti kultúrát érintő kérdések sokaságáról van szó – mondta el Gerevich József az MTI-nek. Sajátos tendencia, hogy sok fiatal halmozza az egészségkárosító „élvezeteket,” az alkohol mellett szipuzik, az italt gyógyszerrel keveri, és rendszeresen vénásan lövi magát, ami eleve fokozott fertőzésveszéllyel jár. Új divat például – főként a tinédzserek körében -, hogy az illető gumióvszert dug fel az orrába és a száján át húzza ki. E mutatvány nem más, mint egy kellemetlen érzéssel járó, rosszul megválasztott adrenalinnövelő, igen veszélyes bátorságpróba, ami akár tragédiával is végződhet.
Viszont pozitívumként könyvelhető el, hogy egyúttal a 20-40 év közötti korosztályon belül az egészségtudatosan élők aránya is növekszik. Akik egyáltalán nem isznak alkoholt, az étrendet a kalóriatáblázatra ügyelve választják meg és a testmozgás része a mindennapjaiknak. „Mára a fiatalok többségének szemében a dohányzás is ciki lett, nem trendi a haverok előtt cigire rágyújtással villogni.”
A negatív tendenciák erősödésének okai – a pszichiáter szerint – az általános értékrend zavaraiban és a morális válságban keresendőek. Közép-Európában az emberek csaknem 40 százaléka nem házasságban él. „Márpedig a korszakunkra jellemző, a gyors társadalmi változásokat kísérő egzisztenciális bizonytalanság, a munkanélküliség réme miatt sokan perspektíva nélkül sodródnak és ebben a kuszaságban éppen a családi összetartás jelenthetné a fogódzót.” Csakhogy a család mint intézmény leértékelődött. A megházasodott felek közül is sokan eleve éretlenek a felelősségteljes közös életre és a rendszerváltás veszteseiként lecsúszva, maguk is labilisak. Így pedig nem képesek gyereküknek követendő szülői mintául szolgálni. A differenciálatlan személyiségként „félbemaradt” fiatal pedig – jellemző módon – éppen elbizonytalanodása következtében gyakorta szinte görcsösen kapaszkodik például az anyjába, a normálisnál nagyobb mértékben függ a szülőtől.
Ha ilyen-olyan okok miatt a családjától mégsem kap megfelelő érzelmi támaszt – mert például marakodás köti le a váló félben lévő apa és anya figyelmét – a hiányzó szeretet pótlásáért nyúlhat a droghoz, válhat függővé. A drogra rákapott embernek sokszor önértékelési zavarokkal is meg kell küzdenie. „Ilyen elfuserált önbizalom erősítő próbálkozás lehet például az említett, óvszer az orron be, a szájon ki, bűvészkedés.”
Az egészséges önbecsülés hiánya egyébként is szinte valamennyi deviáns viselkedés mögött fellelhető – húzza alá a szakember. A személyiségnek ez a deficitje nálunk különösen szembeötlő például különféle nemzetközi konferenciákon, ahol az idegen nyelvet jól beszélő magyarok sem mernek felszólalni. Közrejátszhat az önértékelés hiányaiban a még mindig uralkodó poroszos oktatási rendszer is, amelyben a pedagógus a tekintélyre helyezi a hangsúlyt, a parancs végrehajtására nevel, ami ellene hat az önálló egyéniség kialakulásának. Valamiféle helytelen szemlélet következtében az iskolában és a munkahelyen a dicséretet is szűkmarkúan osztogatják, az efféle megerősítés hiánya észrevétlenül is állandósítja a bizonytalanság érzetét.
„Ráadásul a magyar társadalom nem elég gyerekcentrikus, például a fiatalokról szóló döntéseknél a családban és a hivatalokban egyaránt rendszerint lényegében meg sem hallgatják a leginkább érintettek óhajait.”
A drogok további terjedésének megakadályozása össztársadalmi feladat – hívja fel rá a figyelmet a szakember. „A megelőzéshez tartozik többek közt az oktatási rendszer további korszerűsítése, ezen belül a szociotechnikai laboratóriumok számának növelése. Olyan kis csoportokban rendszeresen szervezett feladatokról van szó, ahol a fiatalok szerepjátékokon fejleszthetik ki magukban a bonyolult élethelyzetekben a helyes döntés képességét.” Szükség lenne a médiában a pozitív hírek arányának növelése és a mintául szolgáló, szórakoztatva nevelő TV-sorozatok indítására. „A pozitív gondolkodás képessége önmagában védelmet jelenthet ellent állni a kábítószerek csábításának” – emelte ki Gerevich József.
