Kopátsy Sándor EO 2012-12-21
A LEGJOBB BEFEKTETÉS A FELSŐKÉPZÉS
Első könyvemben írtam le a második világháborút követő első japán költségvetés történetét. Akkor még a japán császárnál is nagyobb úr volt japánban az amerikai megszállók parancsnoka, McArthur tábornok. Vele kellett aláíratni minden a törvényhozás elé kerülő előterjesztést.
Fennakadt azon a soron, amiben az oktatásra fordított összeg aránytalanul felemelt összege szerepelt. Megkérdezte. Magunknak, amikor nincs mit enni, nincs mivel fűteni, és ennyit akarnak az oktatásra költeni. A japán miniszterelnök rövid válasza: Épen ezért.
Ez jutott eszembe, amikor a magyar kormány előkészítetlenül, a felsőoktatásra fordítandó keretet csökkentette. Nem várom el, hogy a magyar kormány az oktatást konfuciánus Japánhoz való fontossággal kezelje, és legjobban a felsőoktatást támogassa, de legalább ne azon faragjon. Azt is belátom, hogy akárcsak másutt is sokat lehet megtakarítani. Aztán az is igaz, hogy egyre csökken a beiskolázásra kerülő korosztályoknak a létszáma. Abban pedig egyenesen egyetértek, hogy nálunk aránytalanul sokan szereznek a humán szakmákban, és aránytalanul kevesen a műszakiakban diplomát. Tehát ezen a területen is indokolt a reform.
Két tényezővel azonban számolni illett volna.
– Jaj annak a társadalomnak, amelyikben a tizenévesek nem várják el, hogy őket is megkérdezzék.
– Ha egy országban a felsőoktatáson nem szabad kezdeni a takarékosságot, mi az vagyunk.
Európában, de különösen nincs olyan ország, ahol olyan hiány volna magasan képzettekből, és olyan felesleg képzetlenekből, mint nálunk. Amíg nem láttam az adatokat, nem tudtam elképzelni, hogy nálunk a képzeltnek alsó két szintjén, a 8 osztályt sem, illetve csak azt elvégzők körében minden hatodik munkaképes korú ember dolgozzon. Az alsóbb szinten csak minden százból heten. Az EU tagországok között álunk a legalacsonyabb a foglalkoztatás, de ezen belül is a legnagyobb a képzelten munkaerőben.
Azt én is tudom, hogy a felső képzettséget szerzők között botrányosan kevés a műszaki, amiből sokkal többre volna szükség. Ennek ellenére körükben 70 százalék felett van a foglalkoztatás. E tekintetben a jóléti államok színvonalán vagyunk, de a munkaerő kétharmada olyan képzetlen, hogy alig több mint a harmada talál munkát.
Diákkorom óta tudom, hogy a képzésünk feudális, illetve kelet-európai abban a tekintetben, hogy az aránytalanul kevés műszaki diplomásban óriási a hiány, a képzetlenek többsége pedig nem talál munkát. Az értelmiségünk nyugat-európai a képzetlen többség pedig indiai szinten álmodik a munkáról.
Ha valaki ötven éve azt mondja nekem, hogy az ország oda csúszik vissza, hogy nem is remélhet munkához jutást, nem hiszem el. Aztán, a szovjet megszállástól megszabadulva, gyorsan nemcsak oda jutottunk, hanem ott is ragadtunk.
A kultuszminiszterünket emberi erőforrások miniszterének hívják, és nem tudja, hogy a képzetlen ember nem erőforrás, hanem erőforrás elvonó. Nincs egy társadalom számára nagyobb erőforrás pocsékolás, mint nem tanítani azt, aki tanulni akar. Nem csak azt kell tanítani, akit a felvételi bizottság reménytelinek talál, hanem mindenkit, aki tanulni akar.
Sajnos, hazánk nem olyan ország, amiben minden szülő azon töri magát, hogy a gyereke tanuljon. De legalább az illetékes miniszter fáradozzn ezen. Ne nyugodjon bele abba, hogy a társadalomnak csak a felső harmada ilyen családban nő fel. Legalább a kormány legyen ilyen.
