Andalúziában tudnak ünnepelni. Hihetetlen fantáziával képesek Feria-t vagy Festejo-t varázsolni szinte bármi köré. Cordoba sem kivétel. Május első napjait a patio-knak, a virágba borult belső fedetlen udvarok fiesztájának szentelik és elindul a Magyarországon „Tiszta udvar, rendes ház”-nak ismert mozgalom mediterrán változata. Este héttől éjfélig kinyitják a versenyen résztvevő házak belső udvarait és a kiadott térkép alapján végig látogathatjuk őket. De ez csak bónusz. A város fő attrakciója mégiscsak a hermafrodita, vízigót templom helyén megépített, lélegzetállítóan gyönyörű, mecsetnek álcázott katedrális, az iszlám építészet egyik legnagyszerűbb európai alkotása.
Mecset vagy katedrális?
Mint Ixión, amikor előszőr meglátta a Zeusz bosszújának eredményeként született Kentaurt, elbizonytalanodhatunk a keresztény és iszlám kultúra keveredéséből kialakult izgalmas építészeti csodának, a mezquita-katedrálisnak a kapuja előtt, amihez Cordoba zsidó negyedének a katonai támadás és a nyár gyilkos melegének ellensúlyozására épített szűk sikátorai, a házak pazar csempékkel kidekorált bejáratai, a virágokkal, cserepekkel ligetesített utcái és belső udvarai fantasztikus díszletet teremtenek. A történelem furcsa lenyomata nemcsak mérhetetlen csodálatot vált ki, de vallási filozofálgatásokat, sőt olykor ellenállást is generál. Önkéntelenül eszünkbe juttathatja a mecsetté átalakított keresztény bazilikát, az Hagia Sophia-t, ami múzeummá alakítva elsímította a vallási eltéréseket.
A Mezquita helyén már az ókorban szentély állt. A kereszténnyé lett vízigótok annak a helyén építették meg 600 körül templomukat, amelyet az arab hódítók 784-től kezdtek mecsetként használni és átépíteni. A majdnem kétszáz éven át tartó munkálatok során alakult ki a muszlim világ második legnagyobb szertartási helye, amely több mint ezer hívőt volt képes egyszerre befogadni. A mecset végső formájában csaknem 23 000 négyzetméter foglalt el, 1293 oszlopot tartalmazott (ezekből mára 856 maradt), melyek közül egyesek az egykori vízigót templomból származtak, mások Cordoba római kori épületeiből, és egyéb helyekről kerültek ide, még az ősi Karthagóból is. Az első pillantásra úgy érezhetjük magunkat a csarnokban, mintha egy pálmaerdőben lennénk. A patkó alakú ívek, a a fehér-piros csíkozású mintát adó, felváltva használt tégla és kő sajátos hangulatot varázsol.
Cordobát a keresztények 1236-ban foglalták vissza, s a mecsetet keresztény templomként kezdték használni. Miután a Mezquitából székesegyház lett, az ezt követő korai átalakításokat még az önmérséklet jellemezte, ám a XVI. században az épület közepét széthasították, hogy teret adjanak az épülő katedrálisnak. Bár V. Károly császár engedélyezte a város egyházi vezetőinek, hogy a mecset belsejébe keresztény katedrálist építsenek, ám a hagyomány szerint, amikor megtekintette az átalakítási munkálatokat, megjegyezte: „Önök tönkretettek valamit, ami az egész világon egyedülálló volt.” Talán azzal egészíthetjük ki, hogy párját most sem találni.
A mihráb mozaikjai
Az épület legszebb része, a X. században bizánci mozaikmesterek irányításával készült mihráb, a díszes imafülke. Hagyományosan két funkciója volt az iszlám szertartásokban. Egyrészt meghatározta az imádkozó muszlimoknak Mekka irányát, másrészt felerősítette az Imám szavait. A cordobai mecsetben különösen fennséges. A kagyló alakú mennyezet egyetlen darab márványból lett kifaragva és minden oldalán tökéletes bizánci aranymozaikokkal dekorálták, 1600 kg-nyi színarany kockát építve be, ami a keresztény II.Neképhorosz Phókasz bizánci császár ajándéka volt al-Hákim kalifának.
A mozaikok különös, a görög-keleti templomok titokzatosságát idéző hangulatot kölcsönöznek ennek a résznek. A figyelmeztető sarokkő mutatja, hogy a hívőknek melyik irányba kell letérdelni, mert a cordobai mecset mihrábja ugyanúgy délre néz, mint a damaszkuszi, pedig Mekka dél-keletre fekszik. Az évszázadok során annyi zarándok mondta el imáját előtte, hogy teljesen lekoptatták lábukkal a fal mentén a kövezetet.
