A mozaik világtérkép az egykori világbirodalom mementója

Lisszabon patinás lepukkantsága a Felfedezők emlékműve mellett kirakott mozaik világtérképen állva okoz komoly sokkot, hiszen itt szembesülünk azzal, hogy az Európa perifériájára szorult ország milyen óriási tengeri nagyhatalom és gyarmatosító volt a XV-XVI. században.

Már a XV. elején megvetették lábukat Afrika északi partján, áthaladtak az Egyenlitőn, felfedezték Guinea partjait, a Kongó folyó torkolatát. Diaz körülhajózta Afrika déli csücskét, Vasco da Gama eljutott India nyugati partjaihoz. A XVI. századra kiszorítva az arabokat szinte beltengerükké tették az Indiai-óceánt, kereskedelmi telepeket létesítettek Indiában, Indonéziában, Kínában és Japánban. Ázsia népes és fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani, a szárazföld belsejébe nem akartak, de nem is tudtak volna behatolni, itt be kellett érni jól jövedelmező kereskedőtelepek létrehozásával. Monopolizálták az óriási hasznot hajtó fűszer-, nemesfém- és rabszolgakereskedelmet. Európa legforgalmasabb kikötője Lisszabon lett, itt volt kereskedelem központja, innen irányították a kolóniákat és itt volt a királyi udvar székhelye. A portugálok általában beérték néhány, a kereskedőiket védő katonai támaszpont létesitésével, a felfedezett területeket nem igázták le. Ezzel magyarázható, hogy a XVII. század elején sorra átengedni kényszerültek gyarmataikat mohóbb vetélytársaiknak.

A mozaik nem hagyományos, hiszen méteres járdalapokból készült, de a 52 méter magas Felfedezések emlékművéről lepillantva a hatalmas iránytű és a világtérkép látványa a római mozaikokat juttatja eszünkbe. A világtérkép, az egykor szebb időket látott világbirodalom hódításainak, felfedezéseinek mementója, a Dél-Afrikai Köztárság ajándéka a portugál népnek a jóreménység fokának felfedezését lehetővé tevő Tengerész Henrik születésének ötszázadik évfordulójára.

long830125 – Egy szorgalmas utazó, aki következetesen végigment a térképen és videóra rögzítette. Köszönjük.

„Sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat, egyetlen szenvedélye az volt, hogy az afrikai partokról föllebbentse a fátylat”.

Amikor az alig egymilliós lakosú Portugália 1249-re felszabadult az ötszáz éves arab hódítás alól, szeretett volna bekapcsolódni a velenceiek, genovaiak, arabok tengeri és kereskedelmi sikereibe, az arany- és fűszerkereskedelembe. Bár itáliai hajóépítő mestereket hívattak az országba, erdőket telepítettek, de az igazán nagy siker váratott magára Tengerész Henrik színrelépéséig. Az 1394-ben született  Dom Henriq névre hallgató portugál királyi sarj, I. János harmadik gyermeke a XV. századi hajózás egyik legkiemelkedőbb támogatójaként vonult be a történelembe.

Rátermettségéről, bátorságáról, okosságáról legendák keringtek. A színvonalas földrajzi, csillagászati, kartográfiai, matematikai képzésben részesült Henrik kiváló elméleti szakember volt. Életcéljának tekintette, hogy kapcsolatot teremtsen a gazdag afrikai országokkal, majd később Indiával annak ellenére, hogy egyetlen tengeriútjára 21 évesen vállalkozott, amikor a cél az észak-afrikai mór város, Ceuta elfoglalása volt a tét. Lovagrendje jövedelmeit a fejlesztésre fordította, kereskedelmi társaságokat alapított, hogy legyen pénze a kutatásokra, fejlesztésekre.   Megfigyelőtornyot és hajógyárat építtetett, majd visszatérő hajósok tapasztalatai alapján térképeket készíttetett. Az ő tengerészei készítették az első karavellákat, tőkesúlyos tengerjáróhajókat. Erőfeszítéseinek eredményeként felfedezték és betelepítették Madeira szigeteit, az Azori szigeteket, Zöld foki szigeteket, Bissau-Guinea-t és az előtte elterülő szigeteket. A tengeren ugyan keveset járt, de a történelembe mégis nagyformátumú hajósként bevonuló Tengerész Henrik 1460. november 13-án 66 éves korában Sagresben hunyt el.

Portugália ott született, ahol Európa és Afrika, a Földközi tenger és az Atlanti óceán, a kereszténység, a zsidó kultúra és az iszlám találkozott.

• Az alapokat Tengerész Henrik teremtette meg, de a felfedezések, hódítások folytatódtak. 1471-ben átlépték az egyenlítőt, Bartolomeo Diaz 1487-ben elérte a Jóreménység fokát majd Vasco De Gama Afrika megkerülésével eljutott Indiáig 1498-ban.
• A spanyolok és a portugálok versengtek az új területekért, ezért pápai közvetítéssel 1494-ben egyezséget kötöttek. A tordesillas szerződés, illetve az ezt kiegészítő 1529-es zaragozai szerződés a felfedezett világot a két ország között először egy, majd két hosszúsági kör mentén kettéosztotta.
• I. Mánuel uralkodása idején virágzott a mánuel stílusú építészet és indult el a gyarmatosítás Kelet-Indiában, Kínában, Dél-Afrikában és Brazíliában. 1509-ben az általa Indiába küldött flotta leverte a török-indiai hajóhadat Diunál. Ezek segítségével Mánuel világbirodalommá tette Portugáliát. A XVI. századtól Portugália hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkezett. (Brazília, Angola, Mozambik, Makaó, Kelet-Timor).
• III. János uralkodása alatt érte el a Portugál Birodalom legnagyobb kiterjedését, ugyanakkor alatta kezdődött meg az ország szellemi és anyagi romlása is, többek közt egész uralkodását végig kísérte az oszmán-törökök elleni vesztes háború. 1536-ban ő honosította meg az inkvizíciót, és azt a jezsuitákra bízta. Fia, János 3 évvel apja előtt meghalt, így a trónon unokája, Sebestyén követte.Ez volt a fénykor, amelyet hosszú hanyatlás és elszegényedés követett.

Fénykorában gyarmata volt Brazilia, Guinea-Bissau, São Tomé e Principe, Zold foki szigetek, Angola, Mozambik, Macau, Goa, Kelet Timor, Madeira, es az Azori szigetek. Ma már csak ez a kettő számít portugál területnek.