Tudatos korú életem többségét magát materialistának tartó korban éltem. Ennek a történelem materialista személetére semmi hatása nem volt. A történelemfelfogásban idealisták maradtunk. Nemcsak mi, de a nálunk sokkal fejlettebb polgári társadalmak is.
Számomra ennek bizonyítása, ahogyan a történelemtudomány a fogamzásgátlást figyelmen kívül hagyja. Pedig ennek a történelmünk alakulásában százszor nagyobb szere volt, és maradt, mint a politikai eseményeknek összesen. A nélküle alakuló történelem nem is hasonlítana a megéltre.
A fogamzás veszélye nélküli szexuális élet megoldását tartom a fajunk legjelentősebb eredményének.
Ha ez, hatezer évvel korábban megoldott lett volna, nem is hasonlítana ez arra a múltunkra, amit át kellett élni.
Most, hogy a fogamzásgátlást más számos társadalomban megoldották, kiderült, hogy fele szülés sem lett volna, ha működik a fogamzásgátlás. Ezt bizonyítja a tény, hogy ahol élnek vele, fele annyi gyermek sem születik, mint nélküle születne.
A társadalomtudományok, nemcsak a történészek, máig nem veszik tudomásul, hogy ahol nem alkalmazzák általánosan a fogamzásgátlást, a született gyerekek mintegy fele nem a szülők akaratából született, és születik.
Ezt a vitathatatlan tényt még nem találtam leírva. Pedig ennek szem előtt tartása nélkül szinte semmi sem érthető meg a történtekből.
Ha csak annyi gyermek született volna, amennyit a szülők akartak,
talán még osztálytársadalmakra, a szegények megsarcolására,
háborúkra, és a tudás üldözésére sem lett volna szükség.
Ezt leírni is hátborzongató, pedig cáfolhatatlan.
Minden osztálytársadalomnak közös jellemzője, hogy szervezetten növelte a halandóságot, mert fékezni kellett az elviselhetetlenül gyors népességnövekedést.
A népszaporulat fékezésének eszközei, minden osztálytársadalomban két csoportba sorolhatók.
1. A megtermelt jövedelem jelentős hányadát improduktív célokra kellett elpocsékolni, mert a túlnépesedést fékező elsődleges eszköz a nyomor volt. Mivel a nyomor sem jelentett kellő fékezőerőt, az emberfelesleget fegyverrel is ölni kellett.
2. Üldözni kellett az ember tudásvágyát. Az ember rendkívül fejlett agya lényegesen nagyobb teljesítményre lett volna képes, illetve erkölcsileg nem fogadta el az osztálytársadalmak embertelenségét, ezért az ember tudásvágya, jobbító törekvése eredendő bűnnek számított. A tudás útját járó ember jobb, erkölcsnek megfelelőbb, racionálisabban életet akart, ami tovább növelte volna a túlnépesedést. Mivel a túlnépesedés alapvetően sértette a társadalom érekét, üldözni kellett a társadalom teljesítményét növelni akaró tudást.
Ahogyan a tudományos és technikai forradalom kieresztette a palackból az ember tudásvágyát, működésképtelenné vált a tudásvágy elnyomása, ennek következtében a korábbinál sokszorosára gyorsult a népesség növekedése. Ez önmagában elég volt ahhoz, hogy az emberiség létszáma alig száz év alatt a négyszeresére ugorjon.
Tegyük ehhez még hozzá, hogy a fogamzásgátlás már széles rétegben eredményesen működött, aminek hiányában további milliárdokkal többen lennénk.
Az elmúlt fél század egyértelmű tapasztalata, hogy a társadalom tagjainak gazdagodása, életének meghosszabbodása csak ott nem okoz gyorsabb túlnépesedési katasztrófát, ahol a fogamzásgátlás, ha nem is általános, de már széles hányadot érint.
Ennek ellenére, még nem találkoztam olyan tudományos művel, amelyik rámutatott volna, mennyien lennénk, ha nem állna rendelkezésünkre a fogamzás elleni védekezés. Szerintem, nincs olyan fejlett társadalom, amelyikben akkor sem volna túlnépesedés, ha nem védekezhetnének a fogamzás ellen. Ez pedig nem kevesebbet jelent annál, hogy még mindig csak osztálytársadalmak volnának, ha a tudomány nem oldja meg a fogamzás elleni védekezést.
Az aligha vitatható, hogyha a fogamzásgátlás megoldott lett volna, sokkal kisebb lett volna fajunk létszáma. Ez azt jelenti, hogy ma nem kilenc, hanem sokkal kevesebb ember élne a földön.
Az sem vitatható, hogy lényegesen kevesebb ember lényegesen jobban élhetne.
Kopátsy Sándor PH 2013-05-25
