A tudományos és technikai forradalom fordulatot hozott.
A fejlett, puritán, iskolázott lakosságú társadalmakban a fogamzásgátlás megoldhatóságának köszönhetően a lakosság kezébe került a gyermekvállalás feletti döntés. Gyorsan kiderült, hogy a puritán, már gazdag és iskolázott szülők még annyi gyermeket sem vállalnak, amennyi a növekvő várható életkor ellenére a létszám fennmaradásához szükséges lenne. Erre az egymással versengő államok arra kényszerültek, hogy anyagi ösztönzőkkel támogassák a gyermekvállalást.
A Homo sapiens életében az első demográfiai változást a gyűjtögetésről a termelésből megélő társadalmak megjelenése hozta. A biztosabb életkörülmények, a jobb táplálkozás mellett növekedni kezdett a várható élekor, annak következtében a fajunk szaporodási törvényének megfelelően a népszaporulat. Fajunk utóbbi, közel tízezer éves történetnek megértéséhez az a kulcs, hogy fajunk ösztönösen olyan szapora, amilyen a 25 év körüli várható életkor mellett is biztosítja a létszámának a fenntartását. Mivel a Homo sapiens várható életkora a gyűjtögetésből élés mellett átlagosan a 25 év körül mozgott, a szántóföldi földművelésre és a pásztorkodásra való térés után elkezdett növekedni a várható életkor, bekövetkezett az elviselhetetlen túlnépesedés.
A gyűjtögető életmód mintegy 140 ezer éve alatt néha ugyan előfordultak kirajzások, amikor kedvezőtlen időjárás okán a lakosság egy csoportja ott hagyta a közösségét, és új életterekbe települt át. Ez azonban csak azt jelentette, hogy a Homo sapiens elkezdte elhagyni a szülőföldjét, aztán a kialakuló újabb élettereit. Ez mintegy százezer évre történt. Ez a terjeszkedés néhány további tízezer év után azt jelentette, hogy fajunk minden kontinensen megjelent.
A tudományos és technikai forradalom fordulatot hozott.
A fejlett, puritán, iskolázott lakosságú társadalmakban a fogamzásgátlás megoldásának köszönhetően a lakosság kezébe került a születésszabályozás feletti döntés. Gyorsan kiderült, hogy a szülők még annyi gyermeket sem vállalnak, amennyi a gyorsan növekvő várható életkor mellett a létszám fennmaradásához szükséges lenne. Erre az egymással versengő államok arra kényszerültek, hogy anyagi ösztönzőkkel támogassák a gyermekvállalást.
A Homo sapiens életében az első változást a termelésből megélő társadalmak megjelenése hozta. A jobb életkörülmények, a jobb táplálkozás mellett növekedni kezdett a várható élekor, annak következtében a fajunk szaporodási törvényének megfelelően a népszaporulat. Fajunk utóbbi, közel tízezer éves történetnek megértéséhez az a kulcs, hogy fajunk ösztönösen olyan szapora, amilyen a 25 év körüli várható életkor mellett is biztosítja a létszámának a fenntartását. Mivel a Homo sapiens várható életkora a gyűjtögetésből élés mellett átlagosan a 25 év körül mozgott, egészen a szántóföldi földművelésre és a pásztorkodásra való térésig, nem volt lényeges túlnépesedés. Néha ugyan előfordultak kirajzások, amikor a lakosság egy csoportja ott hagyta a közösségét, és új életterekbe települt át. Ez azonban csak azt jelentette, hogy a Homo sapiens elkezdte elhagyni a szülőföldjét, Dél-Afrikát. Erre mintegy százezer évre került sor. Ez a terjeszkedés néhány további tízezer év után azt jelentette, hogy fajunk minden kontinensen megjelent.
Harari azt nem vizsgálta, hogyan alakult fajunk élete a különböző kontinenseken, az összefüggő Afroázsiában, Amerikában és Óceániában. Pedig a három térségben nagyon különböző módon történt, és főleg az óceánok meghódítása után vált a Homo sapiens a Föld egyetlen fajává.
Fajunk Afroázsiában lett egyetlen faj.
Biológiai elődeink egyike sem hagyta el Afroázsiát, de szinte mindegyik előfordult ezeken az agymáshoz kapcsolódó kontinenseken. A Homo sapiens százezer évig lényegében Dél-Afrikát el sem hagyta el. Jelenlegi ismereteink szerint a Homo sapiens elődei is ezen az egymáshoz nem távoli kontinenseken maradtak.
A Homo sapiens mintegy 40 ezer éve jelent meg Ausztráliában, de ott a társadalmi fejlődése a felfedező afroázsiaiak megjelenéséig stagnált. Harari nem is érinti, hogy itt a közben óriási fejlettségen keresztül ment fajunk be nem vitte az ismereteit. Erre a meglepő stagnálásra az a magyarázatom, hogy a viszonylag változatlan éghajlatú térségekben áll a biológiai fejlődés órája.
Amerikában jóval később jelent meg az ember, de ott is viszonylag gyorsan fejlődött. Harari sem ad magyarázatot arra, hogy a két amerikai kultúra ugyan óriásit fejlődött, de nem lépett túl a kapásan termelt kultúrnövények kapás termelésén, valamint a láma és a tengeri malac domesztikációján. A klímaváltozás nem teremtette meg a feltételeit a fontos háziállatok, mindenekelőtt az igavonók domesztikálásának. Ezt a kérdés Harari sem veti fel, pedig e nélkül fajunk utóbbi tízezer éves történelmének magyarázatára nem adhatunk magyarázatot.
