Barcelona mozaikjai egyet jelentenek Gaudival. Gaudi olyan könnyedséggel adott funcionalitást a mozaiknak az általa művészien megformált kéményekkel, padokkal, teraszokkal, homlokzatokkal, hogy hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a kevésbé formabontó, de a barcelonaság hangulatát szinén meghatározó, az épületek szerves részét képező mozaikokról. Valahogy így vagyunk a Katalán Zene Palotájával. Amikor aprólékosan megvizsgáljuk az épületet, rájöhetünk, hogy a mozaikok szellemesen és sokrétűen, az épület funkcióját és hangulatát megerősítve lettek felhasználva, ami méltó ellenpontja a Gaudi által Barcelona szerte megálmodott építészeti megoldásoknak. A katalán öntudatot jelképező bizánci stílusú mozaik freskó szinte vallásos áhítatot eredményez. Az eredetileg jegypénztárként funkcionáló oszlop pajkos mozaikdíszítése mosolyt fakaszt. A mozaik boltozat és a terasz oszlopainak mozaikdíszítése a katalán kerámiaművészet és zene stílusos ötvözése. A mozaikok a valenciai származású Lluis Brú munkái, aki a katalán szecesszió legnagyobb, legelismertebb, több művészeti díjat kapott mozaikmestere. A festő családból származó művész még gyerekkorában érkezett Barcelonába és a barcelonai operaházban kezdte el kreatív munkálkodását. 33 évesen, 1900-ban a figyelme a mozaik irányába fordult. Itáliai körutazásán tanulta meg a mozaikkészítés technikáját. Munkáit a szecesszió építészete kiválón integrálta és ennek a Katalán Zene palotája is kiváló példája.
A katalán újjászületés palotája
Az épület rafinériája, hogy a szűk sikátorok miatt nem az épület egységére, hanem a részletekre vagyunk kénytelen koncentrálni. Azokra a részletekre, amik annyira különbözőek, hogy nem értjük, hogy tud egységgé kovácsolódni, miközben a túlhalmozott pompa tulajdonképpen giccses. A homlokzaton kígyózó szoborcsoport, a rózsaszín homlokzat, a mozaikegyveleg, a kerámia díszítés, az ólómüveg ablakok, a méltóságteljes lépcsőház és szemet gyönyörködtető mennyezet. De csodával határos módon az összkép bravúros és az épület bájos előkelősége illik a zene sokszínűségéhez. Az épületből sugárzott kifinomultság a tornacipős, farmeros generációkból is tiszteletet és eleganciát vált ki. Ide nem lehet futva beszaladni, ide csak elegánsan megérkezni lehet. Az épület hangulata minden oldalon más, szinte körbejárható, de ma a hátsó bejáratot lehet könnyebben megtalálni.
Az üveggel borított hátsó homlokzata a modernséggel kacérkodik. Az épület előtt nemcsak a kávéház teraszára, hanem a lépcsőkre is lecsücsülhet az alternatív megoldásokat preferáló zenehallgató az előadások szünetében. A főhomlokzat a XX. század elejének jómódú Barcelonájába és a részletek gazdagságába visz. A Barcelona óvárosában, a La Ribera városrészben található katalán palota a jómód és a önérzet összefonódásának szimbóluma. A koncertterem katalán modernista stílusban épült 1905-1908 között Lluis Domenech i Montaner tervei alapján az Orfeo Catala zenei társaság megrendelésére és kezdettől fogva a katalán renaixenca, újjászületés szentélyének tekintették. Elsősorban a társaság volt az épület finanszírozója, de Barcelona gazdag iparosai is hozzájárultak elkészültéhez. Nagyon látványos eleme a katalán népzenét szimbolizáló szoborcsoport, a mozaik freskó és a mozaikkal dízsített boltíves bejárat. Az épület legszebb része a gazdagon díszített emeleti hangversenyteremkék-arany ólomüveggel ékített mennyezetévelés a Beethoven mellszobra felett tornyosuló, wagneri valkűröket ábrázoló szoborral.
A katalán újjászületés tánca
A katalán zenéről szinte azonnal Jose Carrerasra és Monserrat Caballera asszoiciálunk, de Barcelona tereit járva meglepve tapasztaljuk, hogy a közösségi tánc milyen szerves része a városnak. Balerinacipőben, táskájukat a kör közepére dobva büszkén lejtik puha táncukat bárhol, ahol egy kis teret találnak. Ez a tánc, egy körtánc, a Sardana, ami eredetileg az északi területekről származott és a XIX.-XX. században vált népszerűvé a katalán függetlenség, a katalán újjászületés elterjedésével. Két típusa van, az eredeti rövid sardana és a ma népszerű hosszú sardana. A Sardana zenét egy 11 tagú zenegar, a cobla játsza népi hangszerek segítségével.
Spanyol-katalán jazzest a Szabó Ervin könyvtárban 2010. május 20-án 17.30-kor.