A végső megoldás: A mostohaszuka kinyírása

Legutóbb az jutott eszembe, hogy egy nap, amikor tudom, hogy Zoltán nincs otthon, felmegyek ahhoz a nőhöz, és megtépem. Az arcába ordítom, hogy ha még egyszer bántja a gyerekemet vagy csak hangosabban szól rá a kelleténél, kinyírom. (Nana – Dilemma: Megverhetem a férjem új nejét? )

A Nanában megjelent történet és az édesanya indulata elgondolkodtató. Nehéz megítélni, hogy az anya elkeseredettsége jogos-e, hiszen a történetnek csak egy olvasatát ismerjük. A  hatéves kislány, az apa, a mostoha szempontjából a történetet nem hallottuk, csak a gyámügy segítségét elvető édesanya segélykiáltását. De mitől is lázadt fel az édesanya?  Milyen hibákat követett el, követhetett el a mostohaanya és az apa az édesanya elbeszélése alapján.

Rendszeresen elhívta például az anyját, hogy segítsen nekik a háztartásban, és olyankor, amikor Zoltán nem volt jelen a szobában, már ketten egzecíroztatták Katát. Hogy miért nem mossa meg a kezét, miért nem veszi le a cipőjét, miért nem dobja ki a szemétbe a papírzsepkendőt. És ami a legnagyobb baj, hogy olyanokat mondanak neki, amivel engem bántanak. Neked ezt nem tanította meg az anyád? Az anyád szanaszét hajigálja a taknyos zsebkendőit a lakásban? Nálatok nem szokás kezet mosni ebéd előtt?…A hab a tortán, hogy úgy beszélgetett anya és lánya az öt-hatéves gyerekem füle hallatára, hogy az már embertelenség. Rólam beszélgettek, és minek cifrázzam, egyszerűen le „büdös kurváztak”. Többször is.

Valóban, a mostoha súlyos hibákat követett el.

  • Egyrészt, ha bármilyen nevelési hiányosság van, nem ő hivatott, hogy pótolja. Az édesapa és az édesanya felelős gyermekeik neveléséért. A mostoha megbeszélheti a párjával, hogy milyen normák, szabályok legyenek érvényesek az ő családjukban, az ő háztartásukban, majd a gyermekkel együtt kialakíthatják a szabályrendszert. Ha az anyai háztartásban nagyobb lazaság van, akkor is lehet az apai háztartásában nagyobb fegyelem. A gyerekek adaptív képessége szenzációs. Megértik a különböző szabályokat.
  • Másrészt az édesanyát és semmilyen tettét nem szabad véleményezni. Sem közvetlenül, sem közvetetten.  De ez az anyával szemben is elvárás.

Többször előfordult, hogy a kötelező hétvégi láthatáskor, amikor szombattól vasárnap estig velük van, Kata sírva hívott fel az apja mobiljáról, és olyan lélekszakadva, hogy nem is értettem, mit mond. Kértem, adja az apját, és üvöltöttem, hogy mit műveltek már megint a gyerekkel, miért van így kiborulva. Az apja meg csak motyogott ilyenkor, hogy semmit, csak rászóltak valamiért, ami nem bűn, hisz nevelni kell egy gyereket. Ilyenkor persze azonnal hazahozta, és Kata itthon elmesélte nekem, amikor már cseppet megnyugodott, hogy miket művel vele a két nő.

[memedex: pollid#491971]

Igen, elképzelhető, hogy nem megfelelően beszéltek a kislánnyal.

  • Előfordulhat, hogy a mostohára nagy teher hárul. Nemcsak a háztartás, de a párja gyerekével kapcsolatos ügyes-bajos dolgok is ráhárulnak és szeretné a terheket minimalizálni, hamarabb látja a helyzetet kritikusnak.  Ez nem jelent számára felmentést.
  • Lehet, hogy a kislány tényleg rendetlen. A mozaikcsaládokban gyakori jelenség, hogy a szülőknek bűntudata van és ezért nem mernek fegyelmezni vagy egszerűen ennyire különbözőek.  A mozaikcsaládok egyik legnagyobb kihívása a két értékrend, stílus összehangolása. Bizony a szülőknek el kell fogadni, hogy a gyermekük nevelésére nem tudnak olyan hatással lenni, mintha folyamatosan vele élnének.
  • Ne felejtsük el, a kicsi lány elsősorban az édesanyját és az édesapját szereti. A kislányok különösen nehezen fogadnak el egy újabb nőt, hiszen veszélyt jelent arra, hogy az édesapja és az édesanyja újra együtt lehessen, veszélyt jelent arra, hogy csak ő birtokolja az édesapját. Rájöhet gyorsan, hogyan tudja befolyásolni a szüleit.
  • Úgy tűnik,  a kislányt a válás nagyon megviselte és lehet, hogy a körülmények sem segítik, hogy elfogadja a helyzetet.

Volt olyan is, hogy Eszter addig üvöltött a gyerekemmel, míg annyira belelovalta magát, hogy már ment is felé, és emelte a kezét, hogy megüsse. Szerencsére éppen akkor toppant be a férjem, és a nejét az ágyra döntötte és lefogta. De még így is tombolt és zokogott, és azt állította, hogy Kata bántani akarta a kisbabát.

  • A saját gyermek születésével a mostoha átalkul édesanyává és ösztöne azt kívánja, hogy az ő pici babáját megvédje mindentől és mindenkitől. Ezentúl számára a legfontosabb a saját gyermeke. Ez az új helyzet nemcsak msotohalányával, hanem másokkal szemben is anyatigris ösztönökkel vértezte föl. Az anya ijedtségéből fakadó bizonytalansága tűnhet fenyegető agresszivitásként a kicsi lány szemszögéből.
  • Sem a szülők, sem a mostoha nem lehetnek agresszívak.Ha valóban így történt, akkor az apának kell hatást gyakorolni a feleségére és a saját jogkörébe helyezni, bármilyen fegyelmezési kérdést.
  • Ugyanakkor, a kicsi lányok is tudnak gonoszkodni, de a felnőtteknek kell okosabbnak és fegyelmezettebbnek lenni. Ők csak pici gyerekek, de mindent meg lehet velük beszélni.

Nehéz Zoltánnal beszélgetni, egyrészt mert elenged a füle mellett minden problémát, másrészt mert mindig ott van Kata is…Próbáltam beszélni Zoltánnal, hogy keressen valami megoldást, beszéljen a feleségével, tanítsa móresre. Ha kell, pofozza meg. De ő csak ül, nem szól egy szót sem, vagy nagyon halkan azt mondja, ne adjak neki tanácsokat a házasságával kapcsolatban, mert az az ő problémája. Én meg üvöltök, hogy amikor ott a gyerekem, és rajta csattannak a felesége elmebajának következményei, akkor az nem csak az ő problémája…Legutóbb az jutott eszembe, hogy egy nap, amikor tudom, hogy Zoltán nincs otthon, felmegyek ahhoz a nőhöz, és megtépem. Az arcába ordítom, hogy ha még egyszer bántja a gyerekemet vagy csak hangosabban szól rá a kelleténél, kinyírom.

Nagyon erősek az indulatok az édesanyában. Nehéz azonosulni az agresszivitásával. Nem csoda, ha az édesapa nem szívesen akar vele kettesben beszélgetni. Bármilyen elkeseredett is, ennél sokkal, de sokkal kultúráltabb megoldásokon kellene gondolkodnia. Szinte már gyűlöl a gyűlölés érzéséért.

Nem akarom, hogy hallja, hogy veszekszünk, mert akkor mindig sír. Múltkor odarohant hozzám, és ráütött a lábamra, amiért kiabáltam az apjával. Hát ennyire imádja…Kata imádja az apját, csüng rajta, talán nálam is jobban szereti.

Szerencsére a kislány, nagyon szereti az édesapját és úgy tűnik, az édesanyja agresszivitása már neki is túl sok. A gyerek lojális mind a két szülőjéhez és nem szereti a köztük levő konfliktust. Azt hiszem az édesanyának érdemes lenne felkeresni mediátort és kezdeményezni egy közös tréninget a volt férjével, hogy ő és a párja megtanuljanak együttműködni.

A dőlt betővel szedett részek a Nana eredeti cikkében jelentek meg.


Vélemény, hozzászólás?

Scroll to top