„Mindenfelé azzal a kérdéssel gyötrik az embert: mit tart ön Wagnerről? Rendkivül jellemző erre az újnémet -porosz birodalmi muzsikusra: ő és neje (az, aki elvált Bülow-tól), toábbá a felszarvazott Bülow, továbbá közös apósuk, Liszt Bayreuthban egyetértésben lakoznak együtt négyesben, ölelgetik, csókolgatják és imádják egymást és jól megvannak. Ha ráadásul meggondoljuk, hogy Liszt pápista szerzetes, madame Wagner (keresztnevén Cosima) a madame d’Agoult-tól …született természetes lánya – akkor keresve se találni jobb librettót Offenbach számára, mint ezt a családi csoportosulást a maga patriárchális viszonylataival. Ennek a csoportnak a viselt dolgait – akárcsak a Nibelungokét – szintén tetralógiában lehetne ábrázolni. – Írta Jenny Marx, Marx Károly felesége, 1876 augusztus végén egyik vejének, Charles Longeutnak Karlsbadból.
Jenny Marx által említett díszes kompánia, ami nemcsak a közbeszédben, hanem a sajtóban is időről, időre nagy publicitást kapott, szívfájdalmat okozva Richard Wagner lelkes hívének és anyagi támogatójának, a Disney által megirigyelt Neuschwanstein építtetőjének, az uralkodásért, hadászati feladatokért nem rajongó, de Richard Wagner iránt szinte szerelmet tápláló II. Lajos bajor királynak is, nem volt más, mint Cosima Liszt és Richard Wagner rendhagyó mozaikcsaládja.
A mozaikcsalád
Nem csoda, hogy Jenny Marx felfigyelt rájuk, hiszen a legprogresszívebb zeneszerzőnek tartott Richard Wagner, aki a nála 25 évvel fiatalabb Cosima Liszttel, három közös gyermekükkel és Cosima előző házasságából származó két lányával a XIX. század egyik leghíresebb mozaikcsaládját alkotta, épp 1876. augusztus 13-án indította el a mai napig viruló bayreuthi zenei fesztivált, amire két császár és két király is ellátogatott. Ez a mozaikcsalád nemcsak Wagner zeneszerzői kvalitásai, a bayreuthi fesztivál épületének kialakítása, a világhírű após, Liszt Ferenc vagy a bőkezű, bohém, építészet és művészet pártoló bajor király miatt volt rendhagyó. Szokatlanná tette, hogy három közös gyermekük még Cosima előző házassága alatt született és Cosima volt férje, Hans von Bülow, korának egyik leghíresebb karmestere éppúgy Wagner rajongó volt, mint Cosima apja, a Wagner által a nagy sikere és vagyona miatt inkább irigyelt, mint kedvelt Liszt Ferenc vagy maga Cosima. A négy ember találkozása sorsszerű volt, de sorsukat közvetlenül és közvetve, a tizenegyéves kora óta szinte folyamatosan koncertező, zenét szerző, karizmatikus és felettébb vonzó Liszt Ferenc fonta össze egy életre.
Hiszen Liszt volt az aki, elment Dresdaba 1848 februárjában, hogy megismerkedjen és életre szóló barátságot kössön Wagnerrel. Liszt az, akihez Hans von Bülow a zongoravirtuóz elmegy zongoraleckéket venni 1853-ban. Liszt Ferenc az, akit férjezett szeretőjétől, Marie d’Agoult grófnőtől házasságon kívül született gyermekei, a tizennyolc éves Blandine, a tizenhat éves Cosima és tizennégy éves Daniel meglátogattak, amikor Hans von Bülow és Richard Wagner társaságában Párizsba látogatott 1853-ban. Liszt Ferenc az, aki úgy döntött 1855-ben, amikor gyermekei meglátogatták, hogy a lányok nevelkedjenek Bülow bárónénál, Hans von Bülow édesanyjánál Berlinben. Ő az, aki mélységesen felháborodott, amikor a Richard Wagner és a lánya között keletkezett liaison szétrombolja lánya Has von Bülow-val 1857-ben kötött házasságát és három unokája ugyanúgy törvénytelen kapcsolatból születik, mint az ő három gyermeke. Szülői minta vagy kortünet?
Esküszöm, hogy egyetlen néha felvillanó fénysugár a sötétségben, amelyben élek, ez:
„Legalább Cosima Boldog”
Írta 1869-ben Hans von Bülow feleségének, Cosimanak tizenkét év házasság után, amikor Richard Wagner és Cosima harmadik gyemeke, Siegfried Wagner, megszületett. Ez volt az a pillanat, amikor végre harag nélkül elengedte azt az asszonyt, aki a számára a legfontosabb volt az életben, beleegyezett a válásba és két lányuknak, az 1860-ban született Danielanek és az 1863-ban született Blandinenek az egy évvel korábban elvett nevelési jogait visszadja. Hat vívódó év és szenvedés érlelte meg benne a döntést. Amikor 1865-ben Isolda, feleségének az első gyermeke megszületett szeretőjétől, Richard Wagnertől nemeslelkűen elnézte és hármasban béreltek ki lakást Münchenben. Amikor Wagnert politikai fecsegései miatt fél évre száműzték Bajorországból, majd 1866-ban kiderült, hogy felesége már Wagner második gyermekével állapotos, összerúgta a port Wagnerrel, de Wagner hatása alól ő sem tudott szabadulni és tovább folytatták a közös munkát. Amikor Eva, a második gyermek megszületett 1867-ben, akkor megbocsátott és majd elolvadt, amikor Wagner a „hőn szeretetett Hansomnak” hívta. Amikor Cosima válni akart, mert ismét terhes volt és Wagner után akart költözni Svájcba, Hans hajthatatlan maradt. Amikor Cosima 1968 novemberében Svájcba költözött Wagnerhez két kisebb lányával, Isoldaval és Evaval, akkor a férjben már a bosszúvágy motivált és nem engedte meg, hogy a két idősebb lány, Daniele és Blandine az édesanyjával éljen. Végül Hans von Bülow beletörődött a válásba.
„Jó, ha minden ötezer évben történik ilyen”
Mondta egyszer Richard Wagner Cosimanak a szerelmükről, így nem meglepő, hogy ennek a zseninek és hódolojának a szerelemét Hans von Bülow sem tudta megakadályozni. Siegfried születése után végre együtt élhetett a pár mind az öt gyermekkel, majd 1870-ben össze is házasodhattak. Wagner örült a gyermekseregnek. Ellentmondásos természetének ez volt az egyik legmegnyerőbb oldala. Akár a saját gyerekeiről volt szó, akár másokéiról, szerette őket és ezt ki is tudta mutatni. 1872-ben Bayreuthba költöztek, hogy Wagner felépítse az ideális koncerttermet, rendezte a Ringet, A Rajna kincsét, írta a Parsifalt. A koncertterem mellett nagyon igényesen megtervezte a Wahnfried villát is, a szerkezetétől az utolsó puffig, gondolva a gyerekekre is. A nagylányoknak toalettszobát és kicsiknek játszószobát tervezett. A lányok nem jártak iskolába, Cosima maga tanította őket mindenre. Ha Cosimanak konfliktusa volt a lányokkal és meg akarta őket büntetni, Wagner nem hagyta és inkább a nevelőnőre bízta a fenyítést. Bár az utolsó években fárasztották a társasági események, de beleegyezett, hogy társasági élet folyjon a házban és az unatkozó lányok szórakozzanak. Wagner alaposan kifaggatta a vőlegényjelöltet, amikor Bülow második lányának a kezét megkérték. Bár Bülow nem tartott kapcsolatot gyermekeivel, de nem engedte meg, hogy Wagner örökbe fogadja őket, amikor Cosima erre kérte. 1883-ban Wagner meghalt, de a furcsán indult szerelmi kapcsolat évtizedekkel később is tudott viharokat okozni. Isolda, aki minden hivatalos iraton Isolda von Bülow-ként szerepelt, pert indított, hogy elismerjék Wagner lányának és részesüljön a hatalmas örökségből, annak ellenére, hogy Hans von Bülow örököseként már örökölt. Cosima vallomását a szobalány vallomása megcáfolta, így a helyzet változatlan maradt. Siegfried, aki édesanyja után átvette a Bayreuthi fesztivál igazgatását, egy náci barát nőt vett el feleségül és ezzel visszatetszést keltett.
A Liszt és Wagner utódok sorsát ma is követi a világ. Figyelemmel kísérik a népszerű Bayreuthi fesztivál sorsát.