HELEN NORTH és FRANK BRAEDSLEY a mozaikcsaládok szimbólumává vált, amikor regénybe illő fordulattal a nyolcgyermekes özvegyasszony hozzáment a tíz gyermekes özvegyhez. A történet majd ötven éves, de egy korszakot nyitott Amerikában. A nemzeti különlegességgé váló extra nagy család egyrészt precedens nélküli logisztikai problémákat vetett fel, másrészt felhívta a figyelmet a mozaikcsaládok életére. Nevet és arcot adott az új családi formációnak.
A 18 fős, majd hamarosan 20 fősre bővülő család Frank, Carmel misszióra néző lakásában költözött össze 1961-ben. Amikor a filmjogok értékesítése után volt lehetőségük a lakás kibővítésére, akkor az 540 négyzetméteressé vált házban 8 hálószobát, öt fürdőszobát és három nappalit sikerült kialakítani. Bár a gyerekek folymatosan költöztek szobáról szobára, de általában 3-4 laktak egy szobában. Mivel ez a mozaikcsalád nem válások következményeként kreálódott, ezért működtetése elsősorban a kritikus tömegből fakadó logisztikáról, a két család stílusának összecsiszolásáról, mint a két családi között bonyolódó láthatások, gyerektartás körüli vélemények különbözőségének finomhangolásáról szólt.
„Frank szigorúan irányította a hajót„- idézte fel a 17-ik szülött Joan, aki apai oldalról került a családba
Frank, a tengerészetnél jól bevált szigorú rendet hozta a mozaikcsaládba, míg a finom, klasszikus értékeket szem előtt tartó őszinte katolikus mama, aki a család békéltetője volt, adni tudásával, szerető természetével alakította a családot. Úgy tűnik a gyermekek mai véleménye alapján ez az egyesülés Frank gyermekeinek hozott kisebb megrázkódtatást, ami azzal magyarázható, hogy a tíz legidősebb gyermekből nyolcat a férfi hozott a mozaikcsaládba és számukra nem jelentett változást sem a papa feszes stílusa, sem a megnövekedett család. „Már tízen voltunk voltunk a családban és ez akkor általános volt. Újabb tíz, nem jelentett változást.” – mondta Greg, aki 17 éves volt, amikor a mega mozaikcsalád létrejött.
„Bearsdley-ék sütis bödönje. Melyik morzsával akarsz beszélni?”– így vette fel a telefont Philip , a 14. gyermek, aki anyai ágon került a családba.
A gyerekek az első pillanattól kezdve részt vettek az apróbb házimunkákban. A részvétel a szendvicskészítésben, a 22 főre történő bevásárlásban elvárt volt és számon is kérték tőlük. Frank nyugdíjaztatása után nyitott édességboltjukban az idősebbek is dolgoztak.
„Te csak 5 %-ot adsz hozzá, emlékeztették őt folyamatosan a szülei” – emlékezett Greg Beardsley, hogyan tanulta meg a szüleitől és ebből a családméretből az alázatosságot.- Harmadik legidősebbként, apai ágon került a családba.
Volt aki alázatot tanult a családban, volt olyan gyerek, mint a tizenegyedik legidősebb Tom, aki úgy érzi, hogy Frank és Helen túlhajszolt és bizonyos értelemben alulképzett volt a feladat ellátásához. „Egy csomó gyerek magát nevelte fel… szinte mindekinek volt egy szülinapja, amit elfelejtettek megünnepelni… nekem a nyolcadik szülinapomat megünneplését hagyták ki.” Bizony, a középső gyermekeknek még ennél kisebb családokban sem egyszerű.
Mennyire lett követett a szülői példa?
- Frank és Helen 1963-ban adoptálták egymás gyermekeit, de a North-ok közül öten visszavették a nevüket felnőtt korukban. Különösen furcsa, hogy a két legkisebb gyermek, Philip és Gerald is, akik szinte nem is ismerték édesapjukat, mert még apró babák voltak, amikor meghalt.
- Érdekes, hogy a 20 gyermeknek csak 45 gyermeke született és háromnál több egyik gyermek családjában sincs.
- Bár minden családi eseményről értesítik egymást, de van egy tendencia, hogy a Northok inkább a Northokkal, a Breadsley-k inkább a Breadsley-kkel tartanak kapcsolatot. És mi belgák hova álljunk? A két legkisebb vajon kikkel tart kapcsolatot?
Néhány link, ha valaki még többet szeretne megtudni erről a családról.
Aki szeretné megvenni Helen könyvét, amit extrém családjukról írt: Who gets the Drumstick?- Egy újságcikk a régi időkből: Monterey Penninsula Herald
- Helenről a lelkes rajongó Daniel Fortie összefoglalója
A családról film is készült-Enyém, tied, mienk (2005)-filmajánló.