Az Életélvezet, Ételimádat, Éléskamra szentháromsága hatja át Nápoly utcáit, amit jól bizonyít ez a képes gasztro séta ebben a nyüzsgő városban, ahol az ételek kiválóak, az alapanyagok elsőosztályúak.
ÉLETÉLVEZET
Nyüzsög. Él. Minden ízében olasz, de mégis teljesen más. Nem találhatjuk meg az olasz városok tipikus piazzáit, a virágos verandákat, a nagy történelmi helyeket. A szűk, lejtős utcák szemetesek. A falakat, a redőnyöket, a lepukkant épületeket a graffitisek, a turistákat a robogósok és az árusok nem kímélik. A rendőr, a menetrend, a közlekedési lámpa és a zebra csak tájékoztató jellegű. Száradó ruhák, kifeszített drótok, apró szentélyek, roma zsebtolvajok, kéregetők gyönyörű történelmi díszletben. A káosz teremtette harmónia vonzó hatása alól mégis képtelenség kibújni. A város szerelem második látásra. Nehezen adja meg magát, de aztán örökre rabjaivá válunk.
A szombat reggel kicsit más. Nápoly ekkor is mozgásban van, de egy kicsit másképp, mint a hétköznapokon. A forgalom kisebb és mint a krókusz tavaszi eső után, mindenhol felbukkan az elfoglalt olasz férfi. Sütkérezik, kvaterkázik, nézelődik, kártyázik. Élvezi az életet.
Minden és mindenhol eladó. Az arab, az afrikai, a ki tudja honnan származó árus mindenütt ott van. Az életforma kitermelte a maga eszköztárát és a babakocsi reneszánszát éli új funkciójával mozgékonyságot biztosítva. Követni lehet az igényeket és a turistát, lehet eltünni gyorsan a rendőrök szeme elől.
ÉTELIMÁDAT
A Nápolyi-öbölben, Campaniában utazgatva az egyik legnagyobb élvezet a gasztronomiai sokszínűség tesztelése. Hódítók jöttek és mentek, itt hagyták jellegzetességeiket. A görögök az oliva fákat, a szőlőbort, a durum lisztet, az arabok a mandulát, mézet, lapos kenyeret hozták, a királyi udvari konyha a francia szakácsokat. Nem lehet mindent végigkóstolni, de amit nem lehet kihagyni, az a pizza, a kagylós spagetti, a panini napoletana, a zöldségek, a limoncello és az eszpresszó.
Panino Napoletana…Kevés város képes úgy gondoskodni a megéhezettekről, mint Nápoly. Az olcsó fast-food könnyen elérhető. Nem, nem az amerikai változat, hanem az olasz. A pizza, a frittatine di pasta, az édességek és a Panino alla Napoletana. Nem, ez nem a zsömlébe gyömöszölt sonka, mozzarella, paradicsom. Ez a kelt tésztába belesütött sonka és mozzarella harmónikus egysége. Ahogy kell, meleg, friss, szalonnás és a kalóriája nélkülözhetetlen Nápoly dombjainak megmászásához.
Spaghetti alle vongole…A kagylós spagetti az Amalfi part legelterjedtebb tésztája, a nápolyiak még karácsonykor is szívesen fogyasztják. Nemcsak a megszokott előételként, hanem főételként és óriás adagban is rendelhető. A fokhagyma, a fehérbor, a petrezselyemlevél, chili, citrom és olivaolaj kifinomult elegye Vénusz kagylóval megkoronázva. Az eredeti recept szerint sót nem igényel, mert a kagylóból származó sós íz elegendő.
Töltött articsóka nápolyi módra…Mangiafoglie azaz levél evők. Így nevezték a szegényeket, akik többnyire pasta-t és a Nápoly termékeny, vulkanikus talaján termett zöldségeket ették. Minden zöldséget érdemes kipróbálni. Még a megszokott zöldségek is meglepően mások. Nagyobbak, édesebbek. Nagy meglepetés a cukkini virág. Az ötletes olaszok a cukkini virágját is felhasználják. Főzve vagy sütve, mint mint a magyarok a burgonya chipszet. Népszerű a padlizsán, és az articsóka. Töltve. Nápolyi módra. A parmezán, a szardella és a bivaly mozzarella teszi egyedivé, a nálunk megszokott töltelékektől eltérővé az articsóka belsejébe gyömöszölt matériát.
ÉLÉSKAMRA
Nincs jobb hely a város báját jelentő hullámzó, nyüzsgő emberi energia megtapasztalásának, mint végigsétálni Nápoly számtalan piacán. A piacokat imádó turista először az útikönyvből próbálja kivadászni a piacokat, nehogy lemaradjon a hangulatáról, majd gyorsan rájön, hogy gyakorlatilag az egész város egy nagy piac. Különösen igaz ez a szombatokra. Bár reggel kilenckor még épp ébredeznek az árusok, de este nyolckor még nyitva vannak. A táskák, a ruhák, a zöldségek, a tengeri herkentyűk és a halak választéka elképesztő. Semmi mesterkélt vonás. Ezek a piacok nagyon valódiak, ahol a halkereskedők megpróbálják átkiabálni a piac nem is olyan halk moraját. Az olasz háziasszony ereje teljes tudatában, kosarával a kezében alkudik az árusokkal a lehető legjobb árért. A kiváló elsőrendű alapanyagokat használó nem túl komplikált nápolyi konyha itt mindenhez hozzájuthat, legyen az pasta hal, tengeri herkentyű, hús vagy sajt.
PASTA…Az arab és bizánci kereskedők nemcsak a mandulát, mazsolát, mézet, hozták át Szicíliából, hanem az azóta olasz nemzeti jelképpé vált pasta-t. Bár a XII. században vezették be előszőr, de XVII. században vált igazán elterjedtté, mint a szegény ember választása. A megnövekedett népesség ellátását könnyű volt biztosítani a csupán néhány alkotóelemből álló tészta elkészítésével. A nemesek között a Gennaro Spadaccini által kifejlesztett négy ágú villa megjelenése tette lehetővé a XVIII. század elején. Az olasz háziasszonyok maguk készítik, de a turistacsalogató helyeken az óvárosban a kölünböző színekben pompázó tészákat szinte bármilyen formában meg lehet venni.
HÚSOK…Néha felismerhetetlen állatok, időnként azonosíthatalan részei. De minden tiszta, ragyog, szagtalan. Lenyűgöző. Nem egy steril vásárcsarnokban, hanem a sétálóutcán levő húsboltban. Szinte minden állatot és szinte minden részét megeszik. Mivel a régió minden sarka kialakította saját tradícióit és gasztronómiai specialitásait, így ennek a régiónak nevezetessége, a coniglio all’ischitana Ischia-ból származik. Nyúl, ahogy Ischiaban készítik. Olíva olajjal, hámozatlan fokhagymával, chilivel, paradicsommal, bazsalikommal, fehér borral és kakukkfűvel.
SAJT…Megtalálható a parmezán, a mozzarella, a túró szerű ricotta. A régió egyértelműen legismertebb satja a buffalo mozzarella, a buffalo tejéből készített sajt. A világhíréért a legtöbbet talán a Capri szigetéről származó insalata caprese, a paradicsomos, bazsalikomos, oliva olajos mozzarella saláta tett. Egy változatát mi is ajánlottuk egy cikkünkben.
HAL...Az Amalfi part mentén a halak és a halak feldolgozásával kapcsolatos tudás a mindennapok része. A piacok fantasztikus választékot látva nem nehéz elképzelni, hogy a nápolyiak menűjét mennyire meghatározza a hal. A tőkehaltól elkezdve, a naphalon keresztül a szürke tengeri halig mindenfajta kisebb, nagyobb randább és kevésbé randa halakat lehet találni, amit a pontyon szocializálódott átlag magyar képtelen is azonosítani. A régió híres terméke a Róma bukását is túlélő, az ókori Rómában minden étel ízesítéséhez használt halszósz, a Colatura di Alici (anchovi szirup).
HERKENTYŰK… A reggeli halpiac szagtalan, a választék lenyűgöző és friss. Az élő állatokat folyamatos friss vízzel tartják frissen, a többit jégen kínálják. Az éjjel kifogott tengeri herkentyűk művészien eligazítva. Némelyik nem is ismerhető fel elsőre, csak bámul a sok-sok szemével felénk. Van olyan is, ami menekülőre fogja, hátha nem a következő vasárnapi ebéd lesz sorsának beteljesítője. Ezt a hihetetlen herkentyű mennyiséget látva, nem csoda, hogy az olasz asszonyok megtanultak bánni a kagylóval és egyéb állatfajták.
